Zerbinetta és építkezés

 

Als ein Gott kam jeder gegangen... - dalolja Zerbinetta a férfiakról.

Férfiak! Micsoda népség! Azt mondják, könnyebb velük, mint a nőkkel, mert egyrészt egyszerre csak egy dologgal tudnak foglalkozni, másrészt egyenesebbek, nem fondorlatoskodnak.

Abban a kiváltságban volt részem, hogy taníthattam nemenként szétválasztott osztályokban. Persze, még az özönvíz előtti időben.

Nagy tanulság volt. A kislányoknál valóban ment a tanár felé udvarias mosoly és készséges együttműködés, míg a pad alatt, vagy amikor úgy hiszik, a tanár nem látja... jobb nem beszélni róla. Ezzel szemben a fiúk az egymás közti konfliktust egy nagyon is egyértelmű, látványos pofonnal vagy bokánrúgással elintézték, és szent volt a béke. Tiszta sor.

Nekem nehezített a fiús pálya, hiszem otthon egy vékára való nő között nőttem fel. Persze, sokat segített, hogy vannak fiaim. Ha valami férfi-reakciót nem értek, megpróbálom az ő szemüvegükkel szemlélni. Bár az igazság az, hogy közben utólag kiderült: nem fekete-fehér a férfilélek, ott is vannak bizony furmányosabb népek, és a pletyka meg a rosszindulat sem csak nőies jellemhiba, sajnos. (És most tegyük félre a nőket eszköznek tekintő túlkapásokat.)

A férfiak egy másik világ. Hiába nevelek fiúkat is, teljes rálátásom talán sose lesz erre az izgatóan varázslatos világra. Ahol megfér a meditatív lélek a harci hevülettel.

Als ein Gott kam jeder gegangen - miként egy Isten, úgy jött mind - dalolja Zerbinetta, és persze érzem, mire gondolt.

Szeretem, hogy az életem tele van kihívásokkal.

Mintha már említettem volna az építkezést.

Túl azon, hogy mennyi türelemre, odafigyelésre, tervezésre és újratervezésre tanít, hálás vagyok azért, hogy ezáltal megtanultam még jobban tisztelni a férfias erőt. A tanulatlan férfiak erejét is. Mert tiszteletre méltó, ahogy konok kitartással, mindig csak az aktuális anyagra tekintve szépen lassan megalkotják nekünk az életünk terét. Amit egy Nő álmodott meg.

Szeretném ezt a tiszteletet életben tartani magamban akkor is, amikor elbénáznak valamit (mert én tán soha?), és akkor is, amikor beszélek róluk. Mert tanult fővel persze könnyű előre kigondolni (pláne utólag bírálni), de ha "csak" a gyakorlat, az élet a mester, akkor ott bizony nem mindig van meg elsőre a jó megoldás.

Hálás vagyok, hogy vannak férfiak.

Als ein Gott - mint egy Isten... Zerbinetta persze nem pont ezt az aspektusát értékeli a férfiasságnak, de akkor is: az isteni férfi teremtő ereje lenyűgöző, tiszteletre és hálára inspirál.

Férfiak, jó, hogy vagytok.


(...hingegeben war ich... stumm, stumm, stumm.)

 

(Miket írtam még?)