Élmény-befőzés

Mi kell vajon ahhoz, hogy megértsük és megéljük: nem csak Szenteste az ünnep? Ádvent úgy ahogy van, Ünnep. Mert az ünnep része a készülődés is. Nem kapkodva, tülekedve, idegesen, listákkal kéne járni ilyenkor. Mert ebből nem Ünnep lesz, csak frusztráció. Keresd a magad tökéletlenségében, a lakásod félkészségében is az ünnepet! A legszebb emlékek valamilyen módon többnyire csorbák. Igen, hiányos a legtöbbje. Mert pont ő nincs itt, elkésett, megbetegedett, pont azt nem kaptam meg, nem vettem meg, odakozmált pont az a kaja. Na és. Ez csak a könyvjelző benne, hogy tudd mihez kötni. A lényeg: az, aki itt van, az, ami megvan. És mennyi szépsége van! Az est fényei, a fagy illata, a vásárok tarkasága, a kipirult arcok szépsége, a tűzhely melege. Az ajándék csak ráadás. Ez az ünnep a Születés Ünnepe.  A Létezésé. Élsz, mert megszülettél. Élsz, mert mások is megszülettek előtted is. És utánad is. Törékeny-erős kincs ez a létezés. Addig kell becsülni, amíg van.  Ünnepeljünk! Egész ádvent...

Wagner (lásd A Nibelung gyűrűje c.opera jegyzetét) első alkotó korszakának legnépszerűbb műve a Lohengrin. 1850-ben mutatták be Weimarban, Liszt Ferenc vezényletével, aki Wagnernak odaadó híve és barátja volt: maga a zeneszerző csak 1861-ben láthatta saját műve előadását, mert 1849-ben kifejtett forradalmi tevékenysége miatt 12 évig nem léphetett német földre. - Parszifal, a csodálatos Grál-kehely és Lohengrin története a kelta mondavilágból ered és a 12-13. században több francia és német költő dolgozta fel. Wagner ezek nyomán, de meglehetősen szabadon formálta ki operája cselekményét. Lohengrin atyjáról, Parszifálról a zeneszerző öregkori, utolsó operája szól. A színpadi cselekmény ott veszi kezdetét, amikor Madarász Henrik király megjelenik a Schelde-parti gyűlésen . Ezer és egynéhány esztendővel ezelőtt a mai Belgium helyén a dús füvű, kies brabanti tartomány terült el. Brabant hercegét két gyermekkel áldotta meg az ég. Elza leánya tizenkét éves, Gottfried fiacskája négy esztendős ...

Gyermekszemmel a karácsony igazi csoda volt. Csoda volt a terülj-terülj-asztal, szépen feldíszítve, megpakolva minden földi jóval, ami a mi gyerekszemünknek a luxust és a lakomát jelentette - még ha szűkösnek is tűnhetett volna esetleg egy kívülálló számára.  Csoda volt a feldíszített karácsonyfa, rajta a felhúzható, muzsikáló csengővel, amelyik végtelen nyugalommal és kristálytisztán pöntyögte a Csendes éjt, és csoda volt a feketelemezről csordogáló orgona- és kórusmuzsika. Csoda volt a békesség, az ünneplőbe öltöztetett szívek vibráló öröme. Csoda volt a fa alatt hatalmas kupacokban álló ajándék-halom, még ha csak barna háztartási papírba is volt mind csomagolva. Persze hogy nagy volt a kupac - hiszen sok gyereknek kellett azokat izgatottságtól remegő kézzel kibontani. Persze szigorúan csak azután, hogy meghallgattuk Lukács evangélista tolmácsolásában az első karácsony hátborzongatóan szép történetét. Szemünk előtt vonultak a bölcsek, útjukba erőltetett, fölösleges és kártékony k...

A hit a híd. Híd ahhoz, amit nem látunk, mégis tudjuk, hogy odaát van. A hit cselekvés. Akkor jutunk el a túlpartra, ha elindulunk a hídon. Akkor is, ha nem látszik a túlsó part. 2024 novemberi fb bejegyzés 

Mint egy plakátot hordjuk magunkon az ábrázatunkat. Kiábrázolódik rajta egy egész sor információ. Akár akarjuk, akár nem. Persze, vannak rejtőző arcok, azokon kevesebb látszik. Mint kirakatok. Akinek játékbolt az arca, azt szórakoztató már csak nézni is. Akinek virágüzlet, abban órákig lehet gyönyörködni. Akinek könyvesbolt, azt a tudás iránti vággyal és tisztelettel nézem. Akinek élelmiszerüzlet, az gondoskodni fog. Akinek márkabolt, ott talán csak egy parfüm van az ablakban, de legalább pontosan tudja az ember, mi várható tőle.  Arcukon hordjuk a sorsunkat, a hozzávetőleges korunkat, fájdalmainkat és örömeinket, a nemünket és a választott életutunk prospektusát. Egészséget és méltóságot - vagy épp ezek hiányát. Bizalmat vagy gyanakvást. Leginkább pedig az őseinket és az utódainkat. Akiket a legszenvedélyesebben szeretünk vagy éppen ki sem állhatunk. Akiknek örökre hálásak vagyunk vagy sosem tudunk megbocsátani.  Lehet plasztikázni, lehet sminkkel takargatni - velünk lesznek,...

Eltelt egy hét, mire ezt lejegyzeteltem. És sok hónap, mire ide átraktam. Mert április végén történt. ..... És a koncert emléke még mindig bennem van. Szeretném megőrizni. Úgy, ahogy én éltem meg - mert hát ezt látom belőle. Azt a tiszta, zöld-sárga, meleg fényt, ami csak húsvét környékén van.  Azt, hogy amikor kissé késve megérkeztem, már mindenki ott volt - az egész hatalmas csapat. Majdnem minden kórustag. Jó sokan. Szinte minden zenész is - pedig nekik fél órával később volt érkezés. Azt is, hogy milyen jól segített mindenki. Mert segítség - az kellett. Jó sok méghozzá. Kitalálni, hogy hogyan is helyezkedjünk el - hiszen sajnos nem úgy van az, hogy a tenorok mind sudár termetűek, a szopránok pedig illedelmesen törpillák legyenek! Mert akkor könnyen látnának a második sorból is. Hol a fellépőke, hogy Margó is lásson? És Bence? Vagy Matyi?  Aztán kiderült, hogy a művelődési ház színpada nemcsak látványban nem alkalmas arra, hogy onnan énekeljünk, de a hangzás sem az igazi - ...