Kilenc éves kis barátom készség szinten konfabulál. Emlékszem, ennyi idősen én is. És hogy miért? Mert hittem a kimondott szavak erejében - sőt, azok visszamenőleges hatalmában. Hogy amit mondok, az úgy volt. Hogy átírhatom a múltat. Férjem szerint mai napig hajlamos vagyok meghajlítani a tér-idő-kontinuumot. Ezen azért megsértődtem kicsit. Szóval hazudok? Neeeeem - rázza a fejét csalafinta mosollyal. Csak meghajlítod. Hát... Mit mondjak? Lehet, hogy tényleg átértékelek bizonyos dolgokat mai napig is. Amúgy csak csendben elmondanám, hogy ezt bizonyos pszichoterápiában gyógyításra használják. Arról nem is beszélve, hogy idővel átrendeződnek az emlékek, méghozzá az emberiség nagyobbik részénél. Lehet, hogy eleve más szemmel nézem az életet, ezért az én valóságom eleve más, mint másé. ... Meg kell találjam az örömöt mindig. Amiért élni érdemes, ami lendületet ad, ami irányba állít. Ezért gyűjtögetem a morzsákat is. Ma jutott egész szelet is, hiszen a (tökéletlenül is szeretett) csalá...