Még emlékszem: ötödikes voltam, amikor gyűjtést rendeztek az iskolánkban az "éhező etióp gyerekeknek". Osztálytársam csöpp, vadonatúj babarugdalózót vett a zsebpénzén, szeretettel simogatta, és könnybelábadt szemmel fejtegette, hogy ő nem fog gyereket szülni, mert már így is túlnépesedett a Föld.
Még emlékszem: annyira abszurdnak és kifacsartnak éreztem az érvelését, az egész gondolatmenetét, hogy nem tudtam hozzászólni.
Még emlékszem: megtapogattam a csinos, puha kis rugdalózót, és eszembe jutott: a kistesóimnak ennél jóval egyszerűbb van. Meg az is, hogy egy kisbaba villámgyorsan kinövi, meg az is, hogy nem biztos, hogy Etiópiában erre van szükség. Azt meg egyáltalán nem értettem, hogy milyen módon szünteti meg, vagy enyhíti az etióp éhínséget egy babaruha.
Még emlékszem: titokban arra gondoltam, milyen nagyszerű, hogy anyukám nem félti a túlnépesedéstől a Földet, hanem egyre-másra szüli a Testvéreimet. Mindegyik egy csodálatos ajándék.
Még emlékszem: arra gondoltam, szerintem őrült dolog kiadni kezünkből a jövőnket, öncsonkítás másokra bízni a szaporodást.
Még emlékszem: attól féltem, mi lesz, ha nem lehet gyerekem?
Még arra is emlékszem: a NOE 25 évvel ezelőtt egy konferenciát tartott a Családbarát társadalomról, aminek anyaga könyv formájában a kezembe került, és segített abban, hogy meg tudjam fogalmazni az érzéseimet, és lássam: van másik út.
Most ez az út nyílt meg.
Nem kötelező rálépni. Semelyik politikus nem fog erőszakkal magzatot telepíteni senki méhébe. Nem kötelező szülni. De egy csodálatos lehetőség az életben. Még akkor is, ha néha nagyon nagy teher.
Várom, hogy eljöjjön az idő, amikor tisztelettel, támogató szeretettel fordulnak egymás felé a magyar családok. Sokgyerekesek, egygyerekesek, gyermektelenek egyaránt. Nem bírálgatva, gyanakodva, irigykedve. Megértéssel, jóindulattal. Ezt kívánom magunknak.
Még emlékszem: annyira abszurdnak és kifacsartnak éreztem az érvelését, az egész gondolatmenetét, hogy nem tudtam hozzászólni.
Még emlékszem: megtapogattam a csinos, puha kis rugdalózót, és eszembe jutott: a kistesóimnak ennél jóval egyszerűbb van. Meg az is, hogy egy kisbaba villámgyorsan kinövi, meg az is, hogy nem biztos, hogy Etiópiában erre van szükség. Azt meg egyáltalán nem értettem, hogy milyen módon szünteti meg, vagy enyhíti az etióp éhínséget egy babaruha.
Még emlékszem: titokban arra gondoltam, milyen nagyszerű, hogy anyukám nem félti a túlnépesedéstől a Földet, hanem egyre-másra szüli a Testvéreimet. Mindegyik egy csodálatos ajándék.
Még emlékszem: arra gondoltam, szerintem őrült dolog kiadni kezünkből a jövőnket, öncsonkítás másokra bízni a szaporodást.
Még emlékszem: attól féltem, mi lesz, ha nem lehet gyerekem?
Még arra is emlékszem: a NOE 25 évvel ezelőtt egy konferenciát tartott a Családbarát társadalomról, aminek anyaga könyv formájában a kezembe került, és segített abban, hogy meg tudjam fogalmazni az érzéseimet, és lássam: van másik út.
Most ez az út nyílt meg.
Nem kötelező rálépni. Semelyik politikus nem fog erőszakkal magzatot telepíteni senki méhébe. Nem kötelező szülni. De egy csodálatos lehetőség az életben. Még akkor is, ha néha nagyon nagy teher.
Várom, hogy eljöjjön az idő, amikor tisztelettel, támogató szeretettel fordulnak egymás felé a magyar családok. Sokgyerekesek, egygyerekesek, gyermektelenek egyaránt. Nem bírálgatva, gyanakodva, irigykedve. Megértéssel, jóindulattal. Ezt kívánom magunknak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése