És akkor széthullott alattam a bicikli. A hátsó kerék hatalmas fitneszlabdaként elgurult oldalra, lassan hömpölyögve a világ vége felé. A kormány és az első kerék vidáman előreszaladt. A pedálok köddé váltak. Mondjuk a nyereg alattam maradt. Legalább ennyi. Kétségbeesetten kapaszkodtam a megbokrosodott bicikli kormányába, és a földetérés nem túl dicső pillanatáig azon gondolkoztam, hogy hogy a csudába tudott elgurulni egyáltalán a hátsó kerekem. Hiszen az van legerősebben a vázhoz rögzítve! Persze, ez a másodpercnyi idő még arra is elegendő volt, hogy meglepődötten konstatáljam: én is széthullottam. A lábam, derekam, fejem, kezem összeköttetése megszűnt. Megbénultam! Ijedten néztem a közeledő talajt. A kezeim robotpilóta üzemmódban tompították az esést.
Fel kell tudjak állni! - biztattam magamat.
Meglepve láttam, hogy csoda történt: a kezeim a vállamhoz simultak, fejemet lehajtva pedig azt is észrevettem, hogy a lábaim is visszakapcsolódtak. Huh. Ezt megúsztam. Bal könyökömön féltenyérnyi, felszínes horzsolás, jobb csuklómon semmi, bár veszettül sajog. A térdeim kissé fájnak, de a nadrágom épségéből következtetve itt nincs nagy baj.
Hanem a bicikli! Keressük csak meg gyorsan a szétesett részeket! Ekkor jött a döbbenet: valami megmagyarázhatatlan módon a bingám megszerelte magát.
Nem, nem, az kizárt, hogy szét sem esett. Higgyetek nekem! Pár másodpercig úgy úszott ott kerék, pedál, kéz, láb, fej, ahogy csak a rajzfilmeken látni.
Alig ocsúdtam, máris mellettem termett több Pesti Járókelő. Szedték föl a táskámat annak teljes tartalmával (ugyanis ez az egy kimaradt a csodálatos visszarendeződésből, és hát ugye, egy női táskában végtelen mennyiségű holmi fér el), és próbáltak segíteni talpra állni, ami nem volt egyszerű, hiszen, ha remegő inakkal is, de tagadhatatlanul - már álltam.
- Nincs semmi baj? - kérdezte egyikük részvétteljesen.
- Már hogy ne lenne? Elestem, megütöttem magam! - vágtam rá meglehetősen barátságtalanul.
Később, mikor kiderült, hogy tulajdonképpen csak a nyeregízületem sérült kissé (hihetetlen, mi minden van bennem!), arra gondoltam, azért kissé hálásabb is lehettem volna.
Ezúton kérlek hát benneteket, ha összefuttok valahol a Pesti Járókelőkkel, adjátok át nekik:
Köszönöm!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése