Zsuzsi élvezi a maszkviselést. Igaz, levegőt ő sem sokat kap benne. Ám hiába jár sminkeletlenül, a szeme, bőre fiatalosan csillog. Pedig már több érettségi találkozón is részt vett. Pedig őt is alaposan megcincálta az élet. Ám amióta kötelező maszkban vásárolni, többször kérték el a személyijét, ha alkoholt vásárolt. Ilyenkor mindig vidámabban ballagott haza.
Bál, bál, maszkabál!
A lét repül, az óra jár.
Maszkként fedi el Matild arcát az erős smink. Igaz, ki is emel. Kiemeli a szép, jellegzetes arcvonásokat. Másrészről viszont elrejt. Elrejti a bőrhibákat, a finom ráncokat.
Amikor viseli, magabiztosabb, mint a saját, puritán arcával. Mert ez a maszk is véd. Véd a kritikusan mustráló tekintetektől. Az elismerő, csodáló pillantások több békességet ígérnek.
Bál, bál, maszkabál!
Álarcban a díva már.
Tibinek mindig imponáltak a maszkok. Nindzsa-harcosként takarta el arcát ilyen-olyan sálakkal. Aztán kapott már-majdnem-igazi maszkot. És büszkén hordta. Otthon. Harci kiáltás, harci póz. Az utcán azért nem hordta. Mert akkoriban ment az ádáz burka-harc. Szabad-e boltba menni fedett arccal? Egyáltalán: az utcára?
De álmodozni ér. És ilyenkor titkos nindzsa-harcosként védi és fenyegeti a világot. Egyszerre.
Bál, bál, maszkabál!
Kertek alatt nindzsa jár.
Bál, bál, maszkabál! - énekli Panni tüneményes, lélekpuhogató kislányhangján, ahogy hazafele ugrál a kis vidéki utcácskán. Az emberek kinéznek az ablakokon, és a lelkük picit helyrebillen, megpihen. Mert lehetetlen nem mosolyogni, ahogy sugárzik az arca, és a tiszta tekintete bizalommal kapcsolódik a nénik és bácsik élet-tépázta, járvány-rémítette tekintetébe.
Kis copfja csak azért nem röpköd, mert a Mama balerinakontyba fésülte.
Bál, bál, maszkabál!
Öt hónapja áll a bál.
Egy maszk mindenkinek jár.
Bál, bál, maszkabál,
Itt a napsütötte nyár!
Tópart, erdő minket vár.
Bál, bál, maszkabál!
A lét repül, az óra jár.
Maszkként fedi el Matild arcát az erős smink. Igaz, ki is emel. Kiemeli a szép, jellegzetes arcvonásokat. Másrészről viszont elrejt. Elrejti a bőrhibákat, a finom ráncokat.
Amikor viseli, magabiztosabb, mint a saját, puritán arcával. Mert ez a maszk is véd. Véd a kritikusan mustráló tekintetektől. Az elismerő, csodáló pillantások több békességet ígérnek.
Bál, bál, maszkabál!
Álarcban a díva már.
Tibinek mindig imponáltak a maszkok. Nindzsa-harcosként takarta el arcát ilyen-olyan sálakkal. Aztán kapott már-majdnem-igazi maszkot. És büszkén hordta. Otthon. Harci kiáltás, harci póz. Az utcán azért nem hordta. Mert akkoriban ment az ádáz burka-harc. Szabad-e boltba menni fedett arccal? Egyáltalán: az utcára?
De álmodozni ér. És ilyenkor titkos nindzsa-harcosként védi és fenyegeti a világot. Egyszerre.
Bál, bál, maszkabál!
Kertek alatt nindzsa jár.
Bál, bál, maszkabál! - énekli Panni tüneményes, lélekpuhogató kislányhangján, ahogy hazafele ugrál a kis vidéki utcácskán. Az emberek kinéznek az ablakokon, és a lelkük picit helyrebillen, megpihen. Mert lehetetlen nem mosolyogni, ahogy sugárzik az arca, és a tiszta tekintete bizalommal kapcsolódik a nénik és bácsik élet-tépázta, járvány-rémítette tekintetébe.
Kis copfja csak azért nem röpköd, mert a Mama balerinakontyba fésülte.
Bál, bál, maszkabál!
Öt hónapja áll a bál.
Egy maszk mindenkinek jár.
Bál, bál, maszkabál,
Itt a napsütötte nyár!
Tópart, erdő minket vár.
Csituljon a járvány már!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése