Egy képzőművészt faggattak nemrég egy rádióműsorban. Hogy mi inspirálja. Hogy hogyan alkot.
Mostanában angyalokat ábrázol. Megszólította ez a téma. Valahogy úgy van vele, hogy egy belső kényszer, ihlet nem hagyja nyugodni. Aztán, ha kész van, jön ez az ijesztő üresség. De most már tudja: ez a türelem ideje, a várakozásé. Hagyni kell, hogy ez az üresség megteljen - magától.
Ez a csendes, szemlélődő várakozás olyan nehéz. Ismerem ám.
Mint a szülés után elaludni. Hiába voltam fáradt, halálosan kimerült, nem tudtam megpihenni, megnyugodni, míg a gyerekeket meg nem kaptam. Jó, ez más, mert szülés után azért eléggé tisztában voltam azzal, milyen feladatok várnak rám. No de az üresség. Az ugyanaz. Az öröm afölött, hogy kint van, egészséges, és a szomorúság, hogy megszűnt külön lényként mégiscsak a részemnek lenni. A test tudja a dolgát: igyekszik visszanyerni az optimális formákat, az anyaméh összehúzódik, a regeneráció gőzerővel beindul. De a lélek azért érzi az űrt.
Innentől persze más a két történet.
Bár lehet, az ihlet is olyan, mint egy új élet: titokban fogan, és mire észreveszed, már rég ott él belül. Akkor is, ha vártad. Akkor is, ha mindent megtettél érte.
Mostanában angyalokat ábrázol. Megszólította ez a téma. Valahogy úgy van vele, hogy egy belső kényszer, ihlet nem hagyja nyugodni. Aztán, ha kész van, jön ez az ijesztő üresség. De most már tudja: ez a türelem ideje, a várakozásé. Hagyni kell, hogy ez az üresség megteljen - magától.
Ez a csendes, szemlélődő várakozás olyan nehéz. Ismerem ám.
Mint a szülés után elaludni. Hiába voltam fáradt, halálosan kimerült, nem tudtam megpihenni, megnyugodni, míg a gyerekeket meg nem kaptam. Jó, ez más, mert szülés után azért eléggé tisztában voltam azzal, milyen feladatok várnak rám. No de az üresség. Az ugyanaz. Az öröm afölött, hogy kint van, egészséges, és a szomorúság, hogy megszűnt külön lényként mégiscsak a részemnek lenni. A test tudja a dolgát: igyekszik visszanyerni az optimális formákat, az anyaméh összehúzódik, a regeneráció gőzerővel beindul. De a lélek azért érzi az űrt.
Innentől persze más a két történet.
Bár lehet, az ihlet is olyan, mint egy új élet: titokban fogan, és mire észreveszed, már rég ott él belül. Akkor is, ha vártad. Akkor is, ha mindent megtettél érte.
És kell az idő, míg kifejlődik abból a csepp gondolatcsírából épkézláb alkotássá.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése