Vazul

 Elismerő pillantással mértem végig.

- Nagykövet szeretnél lenni? Tényleg?

- Igen.

Ámulattal néztem. Számomra nagykövetnek lenni azt jelentette, hogy a hazát, a haza érdekeit képviseli külföldön.

- Ez nagyon nemes cél. És tudod már, hogy melyik országban?

- Teljesen mindegy.

- És tulajdonképpen miért? Mi tetszik benne neked?

- Az, hogy rengeteget lehet vele keresni, és folyamatos jólétben élhetek.

Valami elpattant bennem.

- Most komolyan? Csak a pénz motivál?

- Igen, ha őszinte akarok lenni, a pénz és a jólét.

Nagyon mérges lettem.

- Hát ha neked a pénz az első, miért nem pénzintézetbe mégy inkább dolgozni? Tisztességesebb lenne!

Bosszús lettem. Azt hiszem, a csalódás miatt. 

Vazul szimpatikus fiú volt, kedves barát, szerettem vele beszélgetni. Teljesen azonos értékrend körvonalazódott amúgy addig a beszélgetések és séták alatt. Intelligens, illedelmes, művelt, jó humorú és szép énekhangú. Ezen felül tetszett, hogy milyen tisztelettel beszélt velem. Mondjuk idegesítő volt, hogy mindig elbicsaklott a hangja, és nem tudtam mit kezdeni azzal a magyarázattal, hogy ha velem van, akkor mindig izgul. Miért? Én mindig magammal vagyok és sosem izgulok ezen. Mondjuk ezen talán még túl tudtam volna lépni. Azon is, hogy nem volt szép arca. De a tekintete tiszta volt, a kiállása egyenes. És főnemesi belső tartása.

Egyszer megfogta a kezemet. Az érintése hűvös volt és puha. Mint a puding felületén keletkezett bőr. Kirázott a hideg.

Vazul legközelebb egy év múlva jelentkezett - elkerekezett hozzánk. Lenyűgözött mindig, ha egy fiú ennyit tud tekerni, pláne, ha értem teszi meg a sokszáz kilométert kis drótszamarán. Sajnos nem voltam otthon, csak anyuval találkozott. Zavarba is jött anyuskám, mert az volt az érzése, hogy Vazul úgy bámulta meg, mintha azt akarná látni, hogyan is fogok kinézni pár évtized múlva, és szemmel láthatóan meg volt elégedve a látvánnyal. 

Azt üzente anyuval, hogy egy közeli bankfiókban dolgozik - mint bankigazgató.

- Kislányom, most kell tudni férjhez menni! - unszolt anyuskám. 

De hát mit tegyek, ha a testem tiltakozik?

Volt más is, akihez meg fizikailag vonzódtam, ezen felül azonban semmiben nem hasonlított arra az álombeli fiúra, akivel élni szerettem volna. 

Volt egy kis tesztem, amelyen megszűrtem magam számára, kivel érdemes egyáltalán komolyabban ismerkednem, és Vazul ezen a teszten háromszor annyi pontot ért el, mint a számomra sármosabb fiú.

Így mindkettőt elengedtem. Az egyikért a szívem fájt, a másikért az értelmem.

Mert hát... A puding.