Ugrás a fő tartalomra

Cukkinis rakottas csirkemellel

Anya, ezt okvetlenül meg kell jegyezni, írd le! - jött a kérés.

Mert szeretek improvizálni, szeretem, ha az otthon található alapanyagokból össze tudok dobni valamit. Izgalmas kihívás, környezetbarát szemlélet, meg hasonlók.

Ezért nincs kétszer ugyanaz az étel nálam, esetleg rendkívül hasonló. Még a kenyérsütés is nagyjából érzésre megy már - hiába, hogy pont ezt nem szerettem anyu konyhaművészetében. "Érzésre!" volt a fő mértékegység. Esetleg egy "hogy jó legyen". 

De nincs türelmem méregetni, pláne, ha a gondosan lemért mennyiséghez még hozzá kell adni vagy elvenni belőle, "hogy jó legyen".

Hát elmesélem.

1. Fogom a csirkemellet, közepesen vékony szeletekre vágom, és vagy besózom - akkor rögtön felhasználható, vagy bepácolom némi mustárral, és egy üvegedénybe vagy kisfazékba teszem pár órára (vagy napra). Persze öntök rá annyi étolajat, hogy ellepje, mert így elzárom a levegőben lévő bomlasztó elemektől.

2. Kell 2 szép zsenge cukkini. Vagy több. Vagy kevesebb. Nagyobb társaságnak minimum kettő. Nálunk amúgy terem cukkini. Akinek volt már ilyen, az tudja, hogy a cukkini arról híres, hogy egyszerre terem sok. 

Ha sikerül zsengén leszedni, akkor meg lehet főzni és enni a belét és a magjait is, mert olyan, mint az uborkában - kicsit sem zavaró.

A cukkinit fél centis karikákra vágom. Nem hámozom meg, így szebb. Úgyis vegyesen raktam a sárga és zöld cukkini-karikákat a tepsibe.

3. Előveszem a tepsit, kis olajat öntök az aljába, és megszórom száraz rizzsel. Vagy quinoával. 

4. Elkezdtem rétegezni: cukkini, husi, hagyma, esetleg fokhagyma, paradicsom, megszórom sóval vagy fűszersóval (Kotányi grill zöldség a kedvencem), megint rizs, cukkini stb...

Nem baj, ha jóval magasabb lesz a rakás a tepsi pereménél. Mondjuk arra figyelek, hogy amikor már a pereme fölött van, pár centivel beljebb rakom az emeleteket, hogy ha meglevesedik, még ne folyjon rögtön a sütő aljába. A rizs úgyis gyorsan felszívja. 

A felső réteg nálam cukkini, azon sajtszeletek és bacon. Vagy csak bacon, ha tejérzékeny egyén fogyasztja.

5. Betolom a sütőbe, 180 fokra állítom, és addig sütöm, míg elkészül.

Ha esetleg nem ereszt elég levet a sok zöldség (ez a vége felé már látszik), alá öntök kevés forró vizet.

Eddig ízlett azoknak, akik meg merték kóstolni.


A blogom tartalomjegyzéke

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki hallott már ilyet?

Ki hallott már ilyet?! Fül-her-pesz? Ráadásul az övsömör vírusa okozza? (És főleg: hogy lehet ebből minél gyorsabban kijönni?) Gyönyörű jelmezt kaptam a Háború és béke első jeleneteiben. Elegáns padlizsánszínű estélyi, kesztyűvel, kis stólával, kis színházi táskával, finom mívű, fényes ékszerekkel. Hozzá hol banán- hol paradicsomkontyot fésültek fodrászaink fürge ujjai. Egy szó, mint száz: teljes mértékben elégedett voltam ezzel az "outfittel". Elégedetten mustrálgattam magam a kisebb-nagyobb tükrökben. Ez az az életérzés, amiért különösen is izgalmas számomra az operajátszás. Nagyon szeretek játszani. Szeretek énekelni is. Szeretem a zenei kihívásokat. Nem bánom, ha meg kell dolgozni az eredményért. Prokofjev műve sem adta könnyen magát. Hónapokkal előbb kezdtük az ismerkedést, a szokásos prüszkölésekkel. Mert nem elég, hogy rengeteg a kórusanyag, rengeteg a szöveg, de ráadásul oroszul! Ki emlékszik már arra! Persze, az előző évezredből itt maradt matrónaként nem jelent szám...

Felviszel

Amikor meghallgattam az eredetit, az angolt, összeszorult a szívem, és önkéntelenül folyni kezdett a könnyem. És nem csak azért, mert maga a szám igazán könnypedálos. Előtte nap tudtam meg, hogy apu kórházba került . Mikor ezt a dalt meghallottam, éreztem: üzenet ez nekem.  De nem akartam tudomást venni róla.  Amikor a műtőorvossal beszéltem, és azt mondta, hogy jövő kedden akár haza is engedik, annyira jó állapotban van, gyorsan elkezdtem kutatni idősotthon után. Mert azért mégis... Amikor a kórussal próbáltunk a hanganyag felvételére, szinte hálás voltam a sok kacagásért, ami a sutácska szöveg miatt csendült fel innen-onnan. Legalább nem kellett megmagyarázni fancsali ábrázatomat. Amikor a műtét után megkérdeztem, mit hozzak neki, mi esne jól, sajtot kért. Belefacsarodott a szívem, mert rögtön az ugrott be: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", de elhessegettem a rossz előérzeteket.  Amikor a szubintenzív őrzőben beszéltem az osztályvezető orvossal, és mondta, hogy kic...

Nőgyógyászat

A lépcső aljában megállok. Kellemes, jóindulatú félhomály a széles, büszke lépcsőházban, tartózkodó nagyúri elegancia. Szép lassan elindulok fölfelé. Biztos, hogy ide kellett jöjjek? Eszembe jut a taxisofőr tapintatos várakozása. Csak azután indult tovább, hogy a metsző szélben elvánszorogtam a hatalmas kapuig, és beléptem ebbe a hatalmas előtérbe. Mintha egy nagy bál után érkeztem volna, megkésett vendégként. Lépegetek fölfelé az elcsendesedett előcsarnokban. Megkönnyebbülten veszem észre az üvegkalitka mögött szótlanul kornyadozó portást: Elnézést, ügyelet van? Igen, balra, a szülészeten. Nekem csak nőgyógyászat kell. Az is ott van. Lassan döcörgök tovább. Habár a lázam megszűnt, a szédülés még nem. A szülőszoba előtt két kékruhás beszélget - láthatóan kórházi öltözékben. A férfi néhány udvarias szó után visszamegy. A nő marad. Nézem: nem személyzet. Pedig nadrágban van. A folyosón ülők felugranak, hozzásietnek. Na, azért ezt irigylem a romáktól. Nem hagyják magára a rokont a k...