Oltás? Minek?

Mi értelme oltani, ha akkor is elkaphatom a vírust?

Sokszor olvasom-hallom.

Nem vagyok virológus, én is csak igyekszem okosságban felzárkózni, ezért nincs szakvéleményem, csak teljesen magán és emiatt abszolút szubjektív.

Rövid kis életem alatt ez a harmadik alkalom, hogy húsba vágó módon érint a téma.

Most azért, mert világjárvány van, tehát mindenki potenciális jelölt.

Ezelőtt akkor volt érdekes, amikor a legkisebb gyermekemnek javasolta a doktor bácsi a bárányhimlő elleni védőoltást. Neki beadattam. Méghozzá azért, mert úgy hallottam az egészségügyben dolgozó összes ismerősömtől, hogy a vírus mutálódott, és egyre több súlyos szövődményt produkál. Az emelkedő halálesetekkel együtt. Szóval a kicsi megkapta az oltást, bár sokat töprengtem előtte: a nagyobbik fiamnak összesen ha tizenöt pöttye volt, egy pici hőemelkedés, semmi egyéb extra tünet. Viszont a lányomnak csak a szájában volt legalább száz, a hajas fejbőrén is vagy ezer, és az egész teste borítva volt a pici, rettenetesen viszkető pöttyökkel. Nagyon kínlódott vele a kis drágám. Hát most ki tudja, mit kap a legkisebb? Ezért aztán beoltódott szépen. És elkapta. Naná. És volt vagy öt pöttye összesen. Hogy akkor is ennyi lett volna, ha nincs oltva? Nem tudom. De én megtettem, amit az orvostudomány az akkori legjobb tudása szerint kínálni tudott.

Ennél erősebb oltáspárti érv számomra az, amikor kamaszként majdnem belehaltam a kanyaróba. Soha nem oltottak, arra hivatkozva, hogy amikor babaként meg kellett volna kapjam a kanyaró elleni oltást, épp végigsöpört a környékünkön egy kanyaró-hullám. Az orvos joggal gondolhatta, hogy én is éppen azt csíptem el. Persze, így, hogy túl vagyok háromszor is a kisgyermekgondozással járó egészségügyi tapasztalatokon, én már óvatosabb lennék, hiszen egy kisgyerek gyakorlatilag bármitől kipöttyösödhet: allergia, gyomorrontás, túl hideg, túl meleg, háromnapos láz, és számtalan egyéb betegség, amiken mindenki túljut. Nos, hát én ezért nem kaptam meg a kötelező oltást, és pechemre soha nem is nézték meg laborban, hogy tulajdonképpen van-e ellenanyag a véremben. Így fordulhatott elő, hogy amikor a délvidéki háborúból menekülők felhozták a kanyarót, az elsők között kaptam el. Most nem részletezem, mivel járt, legyen elég annyi, hogy kicsibe múlt, hogy az intenzív osztályról nem tepsin hoztak ki

Mivel előtte anyu otthon odaadóan ápolt, hát elhintettem rendesen a vírust a családban. 

Meg is betegedett szinte mindenki. Csak hát, ők mind be voltak oltva. Így aztán a makacs lázat ha a gyógyszer nem is, de az ügyeletes orvos által beadott lázcsillapító injekció szépen lehúzta mindegyiküknél. Pár napos lábadozás után ugyanolyan virgoncak voltak, mint annak előtte. Nekem pedig ráment az a félévem, sőt, a tanév végéig sem nyertem vissza teljesen az erőmet.

Szóval, valóban el lehet kapni azt a vírust is, ami ellen be vagyok oltva. Más kérdés, hogy jobb, ha otthon, a szervezetem minimális külső támogatással, saját erőből meg tud gyógyulni, mint ha a kórházban kell küzdjenek az életemért. És igen, az egészségügyi személyzet nagyobbik része elkötelezett, felelős, emberséges, de mindig voltak, vannak, lesznek köztük is olyanok, akik miatt lelkileg nehezített a gyógyulás. És amikor a léc rezgő végén vagyok, nekem nagyon nem mindegy.

 

 

(Miket írtam még?)