Őszintén megviselt az egész.
Megbeszéltük Palival, hogy szombaton reggel náluk kezdünk, megnézzük a lakás állapotát. Utána közösen látogatni megyünk a kórházba. Szerettem volna szombaton minél előbb hazaérni. Fülöp nem itthon aludt, ráadásul barátot is hoz haza - jó lenne, ha nem kéne üres házba érkezni, azért az olyan barátságtalan...
Pénteken este bevásároltam, hogy a szombati ebéd már készen várjon az apu-kör után. Gergővel lefekvés előtt még gyorsan megfőztük a gulyást. Kimostam a ruhákat. Fertőtlenítettem a szemüveget.
Szombaton reggel még gyorsan Boldi lelkére bíztam, hogy jó házigazdaként fogadja Fülöpéket, majd Gergővel ellátogattunk az albérletbe. Már pénteken is elég egyenesnek, tiszta szándékúnak tűnt Pali hozzáállása apuhoz, most meggyőződhettem róla: messze többet tettek érte, mint azt a helyzet indokolta.
Azt talán bárki megtette volna, hogy kihívja a mentőket, amikor ennyire bekattant, majdnem önkívületi állapotban találja meg a szomszédot. De ők ezek után még egész éjjel és másnap is késő délutánig pakoltak és takarítottak utána.
(Úgy volt, hogy a fiataloknál vendég művész aludt - volna, ha nem ordít apunál még éjjel 11 után is a rádió.
Pali átment megkérni aput, hogy halkítsa le. Apu ott állt a konyhaajtóban, ami a picur előszobából nyílik, egy ingben és egy alsónadrágban. Révetegen bámult maga elé: aha, jól van - válaszolta automatikusan, de továbbra is csak állt. Pali beljebb lépett, mert gyanús lett neki ez a kataton viselkedés. Alig kapott levegőt: a konyhában hatalmas, vörös tócsa. Végigfuttatta a tekintetét apun: a lába nem vérzik, feje nem vérzik, semmije nem sérült láthatóan. Gyorsan hívta a feleségét, jöjjön segíteni, közben hívta a mentőket.
Timi magára kapkodott valami ruhát, átment, és gyengéden felöltöztette aput is - hiszen mégsem lehet így várni a mentőket. Aztán nekiláttak eltakarítani, amit lehet. A szerteszét szórt papírlapok, ételmaradványok, széklet és ruhanemű kavalkádja mindenütt.
Ennek csak gumikesztyűben lehetett nekilátni.
Közben kiderült, hogy a hatalmas, egész konyhát borító félelmetes alvadt folyadék csak egy nagy, ötliteres céklalé volt, ami valamikor leesett és kiömlött, majd vastagon az aljzatra száradt. Éppen ezt takarította a fiatalember, fél kezében kalapács, mert szerelni is kellett (ami tönkremehet, az tönkre is megy), amikor a mentős benyitott. A lélegzete is elállt: kalapács, gumikesztyű, vérszínű tócsa... Kellett egy kis idő a helyzet tisztázására.)
Összeszedtük, amiket apu kért: biblia, iratok, elhoztuk a telefont és a nyugdíj értesítőt, a pénztárcákat ott hagytuk. Ruhákat sem hoztunk: annyira ránk nehezedett a szag, no meg előző este mostuk ki többszörös áztatás után a kórházi bemenős ruhát (már amit nem dobtunk ki azonnal) és még mindig maradt annak is szaga. Egyszerűbb újakat venni.
Megbeszéltük, hogy ők is összeszedik magukat, és jönnek utánunk a kórházba. Aztán kicsit ottragadtunk beszélgetni. Megtudtuk, hogy tisztelik és szeretik, messzemenőkig tolerálják, de azért néhány kirívó esettel szemléltették az általunk régről és túlságosan is ismert gátlástalanságát. Elnézőleg a habókos kis öregember felé, akit mellesleg rengeteg ember tekint szellemi atyjának, példaképének, mert sokat imádkozott értük és segített rajtuk. Ezeket máskor írom le, ha még bírom emlékezettel.
Nekiindultunk. A kórházban már ismerősként fogadtak a nővérek. Ebédeltetés után jöttünk. Apu az ágy szélén ült, pelenkában, körülötte ételmaradványok. Döbbenten néztem. Tegnap még tisztán tudott enni, igaz, hogy a bal keze ügyetlenebb volt. Igaz, minden csövet kiszedtek belőle már.
Kért a szilvabefőttből, adtam neki. Amíg majszolta, kimentem a nővérekhez.
- Meséljen, mennyire volt önálló az édesapja előzőleg?
- Tudtommal teljes mértékben. Mi történt vele?
- Mi úgy tapasztaljuk, hogy zavarodottabb, nehezen érthető, ügyetlenül eszik és nyálzik.
- Igen, ezt én is látom. Mi lehet az oka?
- Ez gyakori ilyen jellegű műtét után. A drének miatt.
- De hiszen a drének már nincsenek benne!
- Mégis azzal van valahogy összefüggésben. Volt ma reggel egy új koponya CT.
- És mit mutatott?
- Van egy új vérzés, de kicsi, műtétet nem igényel.
- Ugyanazon az agyterületen, a szubduralis térben?
- Igen.
- Értem. Mit látnak, van teendőm?
- Nincs.
Visszamentem a kórterembe. Apu lába alatt szilvamagok, valószínűleg észre sem vette, hogy a földre estek. Gyorsan összeszedtem, a maradék szilvát gyorsan kimagvaltam, keze ügyébe rendeztem. Egy szilvával a szájában próbál mondani valamit. Nem érthető. Mikor elfogyott a szilva, az arcát megmostam egy kicsi törölközővel, az egész testéről összetakarítottam, ami lehullott rá. Nem láttam akadályát, hogy felöltöztessem. A nővérek is jónak látták.
- Majd hozzanak be még hálóruhát, hogy tudjuk váltani!
Rendben. Az öltöztetés kicsit körülményes volt, de gyorsan rájöttünk, hogy az ügyetlenebb bal oldalon kell kezdeni. Szépen begomboltam a pizsamát, feladtam a nadrágot. Ebben a másodpercben érkeztek meg a vendégek. Pali Timivel és három lelki gyermek: László, Zoltán és Gizella.
Nagy örvendezés után a szokott kínos pillanatok. Mit lehet tenni egy motyogó, önmaga árnyéka emberrel, akiből ugyan nem lógnak csövek, de a feje átkötve (a CT után friss kötéssel), és olyan szokatlanul bambán néz maga elé?
Természetesen mindenki biztosított afelől, hogy a család körében lenni máris fél gyógyulás! A helyzettől kitelő lehető legkevésbé kínos mosolyommal igyekeztem - nem megszólalni.
Természetesen gondoskodok róla. Akkor is, ha ő ezt a gesztust elhanyagolta az összes vér szerinti gyermekével szemben.
Ákos telefonon hív, kéri, hogy hangosítsam ki:
- Levente, figyelj csak: az Úr áldása ez! Mint Jeremiás az agyaggödörben, úgy vagy ebben a betegségben. Dicsőség érte az Úrnak! Halleluja! Meg fogsz teljesen gyógyulni!
Apu csak motyog valamit helyeslőleg.
Amit tenni lehetett, még megtettem: felszedtünk minden szemetet. Elmostuk a fogait. Elrendeztük a holmiját, megigazítottuk az ágyát. Aztán hazamentünk. Közben felszedtük a kisfiúkat (mindkettő magasabb nálam).
Este nekiláttam fertőtleníteni az iratait, a bibliáját, a telefonját. Maszkban, kesztyűben. Fertőtlenítő folyadékokkal, klórral, ózonnal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése