Apu aznap, csütörtökön a nap nagy részét a műtéti megfigyelőben töltötte. A műtétre még órákat kellett várni a Traumatológián, súlyosabb eseteket hoztak be közben. Este azért így is sor került rá. Addig végeztem a próbán, hazamentem, összeszedni ezt-azt, ami kellhet.
Közben óránként:
- Megműtötték már?
- Nem, még a megfigyelőben van, hívjon egy óra múlva.
Aztán egyszer csak:
- Igen, már bevitték a műtőbe. Másfél óra múlva szóljon vissza. Addigra már valószínűleg osztályra viszik.
Délután már gyorsan kiokosodtam a hematómák természete felől.
Megtudtam, hogy egyszerűen vérömlenyt jelent. (Ezt egyébként tudtam, mert a kisebbik fiamnak is volt újszülött korában, csak az a fejbőr alatt volt és viszonylag gyorsan, három hét alatt spontán gyógyult.) Azt is megtudtam, hogy elég alacsony a túlélési aránya ennek a subduralis típusúnak. Dehát apu világnagy túlélő, ez számtalanszor kiderült.
A hematoma subduralis a koponyacsont alatti kemény agyhártya alatt képződik. Van, amelyik viszonylag gyorsan, van, amelyik hetek alatt fejlődik akkorára, hogy életveszélyes legyen.
Vezető tünet a fejfájás. Nagyon erős. Aztán a zavart viselkedés, ami könnyen ráfogható az aggkorra. Aztán már nem. (Apuhoz is azért hívták a szomszédos fiatalok a mentőket, mert kezdett körülötte kitörni az apokalipszis. A mozgása még esetlenebbé vált, mindent levert és összevissza hurcolt a lakásban - nem volt tiszta teljesen a tudata.)
A lifthez siettünk, hogy felmenjünk az idegsebészeti osztályra. A lift előtt a CT-vizsgáló. Előtte egy műtősfiú áll, fogja a tologatós betegágyat, azon bekötött fejű öregember. Gyanút fogtam. Apu...? Jól sejtettem. Éppen a műtét utáni koponya CT -re vártak. Illetve arra, hogy jöjjön oda valaki segíteni, mert agyműtét után óvatosabban kell átemelni a vizsgáló berendezésre.
Addig a szolgálatkész műtősfiú elmondta, hogy valószínűleg minden rendben, mert nincs kísérője. Ha baj lenne, kísérnék.
A vizsgálat tényleg gyorsan megvolt. Felkísértük az idegsebészeti osztályra. Határozottan jobban volt, mint műtét előtt. Ugyanúgy motyogott, de az agya tiszta volt: megismerte Gergőt, értette a helyzetét, és elmondta, hogy mindenképpen menni szeretne a nagyrendezvényre 30-án.
- Apu, biztosan nem mehetsz ki addig! Különben is, felejtsd el, hogy friss műtötten tömegbe menj!
- Jó, jó, de 27-én koncertre megyek.
- Apu, nem lehet még!
Nem akarta megérteni, elfogadni, de rám hagyta.
Megetettem a befőttekből, amiket hoztam neki. Aztán egy kis idő után hazamentünk, átmosni az újonnan vásárolt ruhaneműt.
Este még üzenetet váltottam a főbérlő sógorával, Palival, aki szomszédja. Mindenképpen el szerettem volna menni, hogy lássam, milyen körülmények maradtak ott. Mert már elbeszélés alapján is rettenetes pusztításnak tűnt.
Pénteken reggel újra bementem, Gergő vállalta a sofőr szerepét. Egyszerűen érzem, hogy nem vagyok idegileg elég erős ehhez az egész hirtelen jött helyzethez. Jólesett, hogy nem kell figyelni a forgalomra. Bevittük a frissen mosott pizsamát, köntöst, alsóneműt. Az osztályos nővéreknek szóltam, hogy a szekrénykében van a ruha, és megkértem, hogy öltöztessék fel, ha már szabad.
Még minden cső benne volt: a fejéből két drén, a karjából infúzió, a pelenkájából a katéter lógott ki. Esélytelen a pizsama. Mondjuk a betegszobákban olyan meleg van, hogy nem is szükséges okvetlenül. Még a teraszajtó is nyitva volt, hogy ne legyen olyan döglesztő meleg.
Hoztunk neki meggybefőttet és gyümölcslevet, ahogy kívánta. Kicsit még maradtunk, aztán elmentem dolgozni.
Ebédszünetben összehoztunk egy gyors találkozót Palival - behozta a szemüveget, a lehetőségekhez képest letisztogatva. (Otthon még áztattam le róla maradványokat...)
Munka után visszamentem látogatni. Evett egy kis befőttet, ügyesen megivott vagy három deci vizet.
Hazafelé zsákban vittem a szennyest: cipőt, ruhákat, kabátot. A holmikat Mónika vitte utána, a fogsorával együtt. De először nem emlékezett rá, hogy került hozzá. A nővérek mondták, hogy a másik lánya hozta be. Elcsodálkoztam, mert egészen biztosan tudtam, hogy minden egyéb gyereke elérhetetlen távolságban van. Egy szőke nő, azt mondta, hogy hozzátartozó.
- Timi hozta!
- De ő még nem volt bent.
- Akkor Mónika.
Ennyiben maradtunk.
(Folyt. Köv.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése