Mivel többen kértétek, leírom, de előre szólok, hogy nincs pontos mérték benne. Mert eddig minden egyes alkalommal pont máshogy csináltam. (Mint a nyenyenyunyát, de arról majd máskor írok.) A lényeg, hogy legyen benne zabpehely, cukor, valamilyen mag, tojás, olaj. Az összes többi a te kreativitásodra van bízva. Én úgy csinálom, hogy gondolok egyet, és beleborítok a fehér tálamba egy adag zabpelyhet, néha csak a finomat, néha a nagyszeműt, néha mindkettőt. Egy kis sütőport is rászórok, egy csipet sót, vaníliás cukrot, cukrot, durvára tört magvakat (például szotyolát, kesudiót, szezámmagot, diót, mandulát vagy mogyorót), esetleg mazsolát, apróra darabolt gyümölcsöt. Összekeverem egy villával. Rátörök pár tojást, beleborítok egy nagyobb löttyenet olajat, és még egyszer megkeverem a villával. Nem baj, ha darabos, csak legyen nagyjából egyenletes az anyaga. Tegnap elrontottam, túl lágy lett a tésztája, ezért sütés közben összenőtt, külön szét kellett vágnom utólag. Úgyhogy azt javasolom, ha...
(Akit csak az adatok érdekelnek: vastaggal szedve találja a szövegben.) A koronavírus járvány óta elterjedt Magyarországon az otthoni kenyérsütés, és nem szűnik a lelkesedés a kovászolt dolgok iránt. Ezért például hálás vagyok. Sőt, igazából még sok olyan dologért, amire ez kényszerített rá - mint például a kerttel való behatóbb foglalkozás, némely gazok gyógynövény-erejének felismerése, a változatosabb (be)főzés, sütés; és a régi emberek életének egy pár olyan eleme, amit be tudtam építeni az életembe, vagy egyszerűen nem engedtem kikopni belőle. A kenyérsütés anno kikopott a kezdeti lendület után, ha a történelmi hűséghez ragaszkodok, pláne a kovászos. Nagy elánnal fogtam neki, érleltem a saját kovászt jó sok napon keresztül, sütöttem is finom kenyeret belőle, aztán etetgettem, a családomat is meg a kovászt is, aztán... - aztán megharagudtam rá, mert sosem úgy viselkedett, ahogy a receptek ígérték. Így hát mérgemben egyszer csak nem etettem tovább, hanem hagytam kipurcanni. Aztán kid...