Wagner (lásd A Nibelung gyűrűje c.opera jegyzetét) első alkotó korszakának legnépszerűbb műve a Lohengrin. 1850-ben mutatták be Weimarban, Liszt Ferenc vezényletével, aki Wagnernak odaadó híve és barátja volt: maga a zeneszerző csak 1861-ben láthatta saját műve előadását, mert 1849-ben kifejtett forradalmi tevékenysége miatt 12 évig nem léphetett német földre. - Parszifal, a csodálatos Grál-kehely és Lohengrin története a kelta mondavilágból ered és a 12-13. században több francia és német költő dolgozta fel. Wagner ezek nyomán, de meglehetősen szabadon formálta ki operája cselekményét. Lohengrin atyjáról, Parszifálról a zeneszerző öregkori, utolsó operája szól. A színpadi cselekmény ott veszi kezdetét, amikor Madarász Henrik király megjelenik a Schelde-parti gyűlésen . Ezer és egynéhány esztendővel ezelőtt a mai Belgium helyén a dús füvű, kies brabanti tartomány terült el. Brabant hercegét két gyermekkel áldotta meg az ég. Elza leánya tizenkét éves, Gottfried fiacskája négy esztendős ...
Gyermekszemmel a karácsony igazi csoda volt. Csoda volt a terülj-terülj-asztal, szépen feldíszítve, megpakolva minden földi jóval, ami a mi gyerekszemünknek a luxust és a lakomát jelentette - még ha szűkösnek is tűnhetett volna esetleg egy kívülálló számára. Csoda volt a feldíszített karácsonyfa, rajta a felhúzható, muzsikáló csengővel, amelyik végtelen nyugalommal és kristálytisztán pöntyögte a Csendes éjt, és csoda volt a feketelemezről csordogáló orgona- és kórusmuzsika. Csoda volt a békesség, az ünneplőbe öltöztetett szívek vibráló öröme. Csoda volt a fa alatt hatalmas kupacokban álló ajándék-halom, még ha csak barna háztartási papírba is volt mind csomagolva. Persze hogy nagy volt a kupac - hiszen sok gyereknek kellett azokat izgatottságtól remegő kézzel kibontani. Persze szigorúan csak azután, hogy meghallgattuk Lukács evangélista tolmácsolásában az első karácsony hátborzongatóan szép történetét. Szemünk előtt vonultak a bölcsek, útjukba erőltetett, fölösleges és kártékony k...