Ugrás a fő tartalomra

Faminusz

Fülöp is ugyanabban a katolikus iskolában kezdte az alsó tagozatot, amelyikben a testvérei.

Persze, megbeszéltük előre, és menet közben is: a katolikusoknál sokminden másként van a hit gyakorlásában. Ezt igyekezett okosan tolerálni.

Ma reggel azonban már ismét az új, református iskolába kísértem. Osztálykirándulás lesz - szerencsére tökéletes kirándulóidőt kaptak. Kissé hűvös szeptemberi nap, ragyogó napsütéssel. Napközben felmelegedés várható.

- Mennyi is az idő? - kérdi. Mondom, hogy 7.41.
- Akkor 47-re felérek a terembe is.
- Várj csak, ma az aulában találkoztok, 45-re ott leszel.
- Ez igaz, de onnan felmegyünk még a terembe, lepakolunk, és csak az áhítat után indulunk.
- Tényleg, írta is az ofő - kapcsolok.
- Anya, én úgy szeretem ezt a lelkész...bácsi....tanárt vagy hittantanárt, vagy minek kell mondani. Úgy beszél, hogy az pont érthető a gyerekeknek. És nem olyan unott hangon, - mutatja is mindjárt a tipikus, kissé nazális, kenetteljes hangot, amit az iskolai miséken hallott:  amin csak elaludni lehet. És nem is olyan elvont dolgokat, mint mondjuk - és mutatja a tipikus értelmező, kissé emelt pap-hangon:
- Itt a faminusz koszinusz dialektusát mutatja meg nekünk az Isten!


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki hallott már ilyet?

Ki hallott már ilyet?! Fül-her-pesz? Ráadásul az övsömör vírusa okozza? (És főleg: hogy lehet ebből minél gyorsabban kijönni?) Gyönyörű jelmezt kaptam a Háború és béke első jeleneteiben. Elegáns padlizsánszínű estélyi, kesztyűvel, kis stólával, kis színházi táskával, finom mívű, fényes ékszerekkel. Hozzá hol banán- hol paradicsomkontyot fésültek fodrászaink fürge ujjai. Egy szó, mint száz: teljes mértékben elégedett voltam ezzel az "outfittel". Elégedetten mustrálgattam magam a kisebb-nagyobb tükrökben. Ez az az életérzés, amiért különösen is izgalmas számomra az operajátszás. Nagyon szeretek játszani. Szeretek énekelni is. Szeretem a zenei kihívásokat. Nem bánom, ha meg kell dolgozni az eredményért. Prokofjev műve sem adta könnyen magát. Hónapokkal előbb kezdtük az ismerkedést, a szokásos prüszkölésekkel. Mert nem elég, hogy rengeteg a kórusanyag, rengeteg a szöveg, de ráadásul oroszul! Ki emlékszik már arra! Persze, az előző évezredből itt maradt matrónaként nem jelent szám...
Megjegyzés küldése
További információk

Felviszel

Amikor meghallgattam az eredetit, az angolt, összeszorult a szívem, és önkéntelenül folyni kezdett a könnyem. És nem csak azért, mert maga a szám igazán könnypedálos. Előtte nap tudtam meg, hogy apu kórházba került . Mikor ezt a dalt meghallottam, éreztem: üzenet ez nekem.  De nem akartam tudomást venni róla.  Amikor a műtőorvossal beszéltem, és azt mondta, hogy jövő kedden akár haza is engedik, annyira jó állapotban van, gyorsan elkezdtem kutatni idősotthon után. Mert azért mégis... Amikor a kórussal próbáltunk a hanganyag felvételére, szinte hálás voltam a sok kacagásért, ami a sutácska szöveg miatt csendült fel innen-onnan. Legalább nem kellett megmagyarázni fancsali ábrázatomat. Amikor a műtét után megkérdeztem, mit hozzak neki, mi esne jól, sajtot kért. Belefacsarodott a szívem, mert rögtön az ugrott be: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", de elhessegettem a rossz előérzeteket.  Amikor a szubintenzív őrzőben beszéltem az osztályvezető orvossal, és mondta, hogy kic...
Megjegyzés küldése
További információk

Nőgyógyászat

A lépcső aljában megállok. Kellemes, jóindulatú félhomály a széles, büszke lépcsőházban, tartózkodó nagyúri elegancia. Szép lassan elindulok fölfelé. Biztos, hogy ide kellett jöjjek? Eszembe jut a taxisofőr tapintatos várakozása. Csak azután indult tovább, hogy a metsző szélben elvánszorogtam a hatalmas kapuig, és beléptem ebbe a hatalmas előtérbe. Mintha egy nagy bál után érkeztem volna, megkésett vendégként. Lépegetek fölfelé az elcsendesedett előcsarnokban. Megkönnyebbülten veszem észre az üvegkalitka mögött szótlanul kornyadozó portást: Elnézést, ügyelet van? Igen, balra, a szülészeten. Nekem csak nőgyógyászat kell. Az is ott van. Lassan döcörgök tovább. Habár a lázam megszűnt, a szédülés még nem. A szülőszoba előtt két kékruhás beszélget - láthatóan kórházi öltözékben. A férfi néhány udvarias szó után visszamegy. A nő marad. Nézem: nem személyzet. Pedig nadrágban van. A folyosón ülők felugranak, hozzásietnek. Na, azért ezt irigylem a romáktól. Nem hagyják magára a rokont a k...
Megjegyzés küldése
További információk