Szépanyaság

A szépség megfoghatatlanságán mindig ámulok.

Mitől szép valaki?

Nagycsaládos anyákat figyelek meg időnként szemérmetlenül.

Van, aki a belső szépségre fektet hangúlyt. Van, akinek a gyerekei előrejutása, sikerei a legfőbb kiteljesedés.

Éppen egy olyan barátnőmmel beszélgettem telefonon minap, aki számára a házasság az abszolút első, teljesen együtt rezdül a férjével. Így építette fel kemény munkával a közös életüket. És működik. Kiteljesedtek mind. A gyerekeik gyönyörűek, kiegyensúlyozottak.

Miközben beszélgetünk, felszállok a bringámmal a HÉV-re, leülök az egyetlen helyre, ahová lehet, úgy, hogy még fogni tudjam a biciklit. Mellém ül egy fiatal anyuka.

Jaj, nem hiszem el, nem lehet veletek sehová elmenni! - bosszankodik kicsit. Az ikrek nyűglődnek a babakocsiban. A kisfiút maga mellé ülteti. Nagyobbacska, iskolásforma lánykája a másik oldalán üldögél.

Barátnőmmel együtt örvendezek a hétköznapjaik szépségén.

Az anyuka benyúl a babakocsi alá, előhúz egy táskát. Kicsi adag alapozót vesz ki egy üvegcséből, komótosan elkezdi az arcára kenni. Nagy kézitükröt húz elő, abban szemléli az eredményt. Szép barna bőre egyre egyenletesebb színt ölt. 

- Anya, anya, én is! - kérleli a picur. 

- Nem, nem lehet! - csattan az ingerült válasz. - Hagyjál már!
A kisfiú visszakerül a babakocsiba. 

A következő megállóhoz érünk. Újabb babakocsis felszálló. Felállok, hogy elférjenek. Hogy a bringa is biztonságban legyen, akaratom ellenére muszáj a szépítkező anyukával szemben állnom. Nem mintha bajom lenne vele, csak nem akartam feltűnően bámulni. A másik anyuka telefont vesz elő, és örömmel tudatja a túlvégen hallózóval, hogy a gyermeknél a neurológus mindent rendben talált.

- Mi is odamegyünk holnap - veti oda foghegyről a sminkelő anyuka. Közben gondosan kirúzsozza a száját. 

Másik anyuka még hosszan taglalja a gyerekorvosnál tett látogatása részleteit. Nyúzott arca, beesett szemei élettel telnek meg, még kopottas varkocsa is új fényt kap.

Sminkelő anyuka némi huzavona után (Én is kéjem, kipjóbájom!) elteszi a rúzst, hatalmas palettát vesz elő (mint egy zenekari partitúra), és szakértően keni tovább a szemét. Szép rózsaszín és arany fényt visz fel. A túllógó festékfoltokat profi mozdulattal igazítja el. 

Partitúra- akarom mondani: palettacsere. A pirosító-orgiából gondosan választja ki az alkalomhoz leginkább illőt. Vastag ecsettel teríti szét a tagadhatatlanul jól eltalált színt.

Nézem a gyerekeket. A babakocsiban hátul ülő iker (a lányka) titokban anyukát lesi. Ha látja, hogy nem vele foglalkozik, két lábbal rugdalja az első ülésben ülő kisfiút, kizözzentve a kellemes bambulásból. 

- NA-a-A-aA! - méltatlankodik a legényke. A kislány ahelyett, hogy abbahagyná, a reakciónak megörülve még nagyobb rugdalásba fog. Látszik: lelkesíti, hogy észrevették. A fiúcska hátrafordulva erélyesen odacsap. Anyuka pillanatra kizökken a szépítkezésből, ő is odacsap. Csakhogy ő meg a fiúcskára: 

- Maradjál mán nyugton!

Barátnőm meséli, hogy s mint megy az oviba beilleszkedés, és főleg, hogy mennyire jó, hogy ebéd után otthon alszanak. Olyan jól összenőttek a nagyfiúk! Már el tudnak játszani egymással, nagy egyetértésben. És milyen sokat beszélgetnek, mesél nekik, foglalkozik velük...

A hangja fénylik, ahogy örvendezve mesél. Magam előtt látom sminkeletlen, mosolytól ékes arcát - én is elmosolyodok.

Kese varkocsú anyuka nagy elánnal meséli, milyen műtétre várnak, mennyi orvos látta már a gyereket.
Sminkelő anyuka ühümget, gesztusokkal jelzi, jól ismeri ezt az egészet, semmi különös.
Utolsó igazításként szempillaspirál következik. Egy csokorravalóból választja ki gondos szemrevételezés után a megfelelőt. Hosszú pillái még hosszabbak lesznek. 

Egy utolsó, elégedett pillantás az óriási kézitükörbe. 

A mű kész. A paletták, tükör, rúzsok szépen visszavándorolnak a babakocsi aljába. 
Leszállnak.
Anyuka királynői mosollyal kezd beszélgetést a megállóban talált barátaival.

És tényleg szép lett. Jó ránézni.

Közben a barátnőmmel befejeztem a telefonbeszélgetést. 

Igazából - rá is jó nézni. Mert ragyog a boldogsága, a békessége. Pedig nincs egyszerű élete.

De őt nem csak nézni, vele beszélgetni is jó.


(Miket írtam még?)