Ugrás a fő tartalomra

Évi müzliszelete

Mivel többen kértétek, leírom, de előre szólok, hogy nincs pontos mérték benne. Mert eddig minden egyes alkalommal pont máshogy csináltam. (Mint a nyenyenyunyát, de arról majd máskor írok.)

A lényeg, hogy legyen benne zabpehely, cukor, valamilyen mag, tojás, olaj. Az összes többi a te kreativitásodra van bízva.

Én úgy csinálom, hogy gondolok egyet, és beleborítok a fehér tálamba egy adag zabpelyhet, néha csak a finomat, néha a nagyszeműt, néha mindkettőt. Egy kis sütőport is rászórok, egy csipet sót, vaníliás cukrot, cukrot, durvára tört magvakat (például szotyolát, kesudiót, szezámmagot, diót, mandulát vagy mogyorót), esetleg mazsolát, apróra darabolt gyümölcsöt. Összekeverem egy villával. Rátörök pár tojást, beleborítok egy nagyobb löttyenet olajat, és még egyszer megkeverem a villával. Nem baj, ha darabos, csak legyen nagyjából egyenletes az anyaga. Tegnap elrontottam, túl lágy lett a tésztája, ezért sütés közben összenőtt, külön szét kellett vágnom utólag. Úgyhogy azt javasolom, ha neked is túl lágy lesz, akkor ne bajlódj a kupacokkal, borítsd a tepsibe, simítsd le egyenletesre, és amikor már majdnem megsült, akkor darabold a kívánt méretre, és süss rajta még egy verset.

Amúgy meg rendesen sütőpapírra szedem evőkanállal, amit időnként megvizezek, hogy ne ragadjon rá. Amikor minden kupac a sütőpapíron guggol, vizes villával egyenletesre lenyomogatom a tetejüket.

180°C -ra előmelegített sütőben megsütöm. 

Amikor már jó illata kezd lenni, akkor még pár percig bent hagyom, mert ropogósra sülten szeretem. De puhán is jó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki hallott már ilyet?

Ki hallott már ilyet?! Fül-her-pesz? Ráadásul az övsömör vírusa okozza? (És főleg: hogy lehet ebből minél gyorsabban kijönni?) Gyönyörű jelmezt kaptam a Háború és béke első jeleneteiben. Elegáns padlizsánszínű estélyi, kesztyűvel, kis stólával, kis színházi táskával, finom mívű, fényes ékszerekkel. Hozzá hol banán- hol paradicsomkontyot fésültek fodrászaink fürge ujjai. Egy szó, mint száz: teljes mértékben elégedett voltam ezzel az "outfittel". Elégedetten mustrálgattam magam a kisebb-nagyobb tükrökben. Ez az az életérzés, amiért különösen is izgalmas számomra az operajátszás. Nagyon szeretek játszani. Szeretek énekelni is. Szeretem a zenei kihívásokat. Nem bánom, ha meg kell dolgozni az eredményért. Prokofjev műve sem adta könnyen magát. Hónapokkal előbb kezdtük az ismerkedést, a szokásos prüszkölésekkel. Mert nem elég, hogy rengeteg a kórusanyag, rengeteg a szöveg, de ráadásul oroszul! Ki emlékszik már arra! Persze, az előző évezredből itt maradt matrónaként nem jelent szám...

Felviszel

Amikor meghallgattam az eredetit, az angolt, összeszorult a szívem, és önkéntelenül folyni kezdett a könnyem. És nem csak azért, mert maga a szám igazán könnypedálos. Előtte nap tudtam meg, hogy apu kórházba került . Mikor ezt a dalt meghallottam, éreztem: üzenet ez nekem.  De nem akartam tudomást venni róla.  Amikor a műtőorvossal beszéltem, és azt mondta, hogy jövő kedden akár haza is engedik, annyira jó állapotban van, gyorsan elkezdtem kutatni idősotthon után. Mert azért mégis... Amikor a kórussal próbáltunk a hanganyag felvételére, szinte hálás voltam a sok kacagásért, ami a sutácska szöveg miatt csendült fel innen-onnan. Legalább nem kellett megmagyarázni fancsali ábrázatomat. Amikor a műtét után megkérdeztem, mit hozzak neki, mi esne jól, sajtot kért. Belefacsarodott a szívem, mert rögtön az ugrott be: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", de elhessegettem a rossz előérzeteket.  Amikor a szubintenzív őrzőben beszéltem az osztályvezető orvossal, és mondta, hogy kic...

Nőgyógyászat

A lépcső aljában megállok. Kellemes, jóindulatú félhomály a széles, büszke lépcsőházban, tartózkodó nagyúri elegancia. Szép lassan elindulok fölfelé. Biztos, hogy ide kellett jöjjek? Eszembe jut a taxisofőr tapintatos várakozása. Csak azután indult tovább, hogy a metsző szélben elvánszorogtam a hatalmas kapuig, és beléptem ebbe a hatalmas előtérbe. Mintha egy nagy bál után érkeztem volna, megkésett vendégként. Lépegetek fölfelé az elcsendesedett előcsarnokban. Megkönnyebbülten veszem észre az üvegkalitka mögött szótlanul kornyadozó portást: Elnézést, ügyelet van? Igen, balra, a szülészeten. Nekem csak nőgyógyászat kell. Az is ott van. Lassan döcörgök tovább. Habár a lázam megszűnt, a szédülés még nem. A szülőszoba előtt két kékruhás beszélget - láthatóan kórházi öltözékben. A férfi néhány udvarias szó után visszamegy. A nő marad. Nézem: nem személyzet. Pedig nadrágban van. A folyosón ülők felugranak, hozzásietnek. Na, azért ezt irigylem a romáktól. Nem hagyják magára a rokont a k...