Ugrás a fő tartalomra

Haematoma subduralis 4. töredékek

Vasárnap az istentisztelet után aggódó kérdések. Meglátogatjuk. Hol van? A Fiumei úton, hetedik emelet, idegsebészeti osztály.

Amikor már ismerősként érkezem, a nővérek széles mozdulattal irányítanak visszafelé. 

- Az édesapja átkerült a szubintenzív őrzőbe. 

- Hogyhogy? Romlott az állapota?

- Sajnos igen. Kérem, vegyék át az iratait, kitöltöm addig a papírt hozzá, míg összeszedik a holmiját. A szubintenzíven másik tisztasági csomag kell, majd ott megmondják.

Hatalmas zsákba pakol a kedvenc nővér bácsim. Cipő, papucs, ruhák, törölközők. A behozott finomságok: süti, gyümölcsök, üdítők, befőttek. A fogsora. 

Átmegyünk a szubintenzívre.

- Tulajdonképpen mi történt?

- Sajnos az édesapja elindult egyedül vécére, és elesett. Készítettünk új CT-t, nincs újabb vérzés, az előző mérete nem nőtt, nincs műtéti teendő, de szoros megfigyelés kell. Ez ilyen műtétnél sajnos elég gyakran előfordul. 

Nézem az alvó arcot az oxigénmaszk alatt. Édes nyugalom van rajta, de a szája nyitva. 

Tele van ismét csövekkel, sőt, a kötés egy helyütt teljesen átvérzett. Kérdőleg nézek a nővérre.

- Nincs friss vérzés, majd átkötöm. Nagyon nehéz beadni a branült roham alatt. Epilepsziás görcsei vannak - magyaráz tovább. 

Várható volt valami idegrendszeri tünet. Nagy területen volt már az a vérömleny.

Megkéri, hogy szerezzük be az osztályra szükséges tisztasági dolgokat. Listát ad.

Bódulatban indulunk vásárolni, de szinte mindent beszereztünk. Csak a merev falú műanyag poharat nem hoztuk még és a hálóruhát, de úgysem tud inni, a szubintenzíven pedig pelenka a kötelező viselet.

Nem tudok kommunikálni vele, nem reagál semmire. Látom, hogy széles szíjjal lekötve a keze. A rohamok alatt kitépi különben a csöveket.

Hazafelé menet még egy gyors üzenet mindenkinek, akit érdekel.


Anyagi helyzet, jövőkép.


Hétfő - változatlan állapot. Epilepszia görcsök nem szűnnek, csak mérsékelhető. Konzilium eredménye: holnap neurológus.


Kedd változatlan. EKG, oxigénszaturáció-mérő, vérnyomásmérő. Szíjak leszedve. Mérséklődtek a görcsök. 

Mészáros Tamás részlegvezető orvos szerint lefelé menetben van. Agylágyulás - a stroke-ok nyomai. Mindenkinek lehet ebben a korban, de amíg csak "néma területet" érint, nem jelent gondot.  Rossz vérellátású helyek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki hallott már ilyet?

Ki hallott már ilyet?! Fül-her-pesz? Ráadásul az övsömör vírusa okozza? (És főleg: hogy lehet ebből minél gyorsabban kijönni?) Gyönyörű jelmezt kaptam a Háború és béke első jeleneteiben. Elegáns padlizsánszínű estélyi, kesztyűvel, kis stólával, kis színházi táskával, finom mívű, fényes ékszerekkel. Hozzá hol banán- hol paradicsomkontyot fésültek fodrászaink fürge ujjai. Egy szó, mint száz: teljes mértékben elégedett voltam ezzel az "outfittel". Elégedetten mustrálgattam magam a kisebb-nagyobb tükrökben. Ez az az életérzés, amiért különösen is izgalmas számomra az operajátszás. Nagyon szeretek játszani. Szeretek énekelni is. Szeretem a zenei kihívásokat. Nem bánom, ha meg kell dolgozni az eredményért. Prokofjev műve sem adta könnyen magát. Hónapokkal előbb kezdtük az ismerkedést, a szokásos prüszkölésekkel. Mert nem elég, hogy rengeteg a kórusanyag, rengeteg a szöveg, de ráadásul oroszul! Ki emlékszik már arra! Persze, az előző évezredből itt maradt matrónaként nem jelent szám...

Felviszel

Amikor meghallgattam az eredetit, az angolt, összeszorult a szívem, és önkéntelenül folyni kezdett a könnyem. És nem csak azért, mert maga a szám igazán könnypedálos. Előtte nap tudtam meg, hogy apu kórházba került . Mikor ezt a dalt meghallottam, éreztem: üzenet ez nekem.  De nem akartam tudomást venni róla.  Amikor a műtőorvossal beszéltem, és azt mondta, hogy jövő kedden akár haza is engedik, annyira jó állapotban van, gyorsan elkezdtem kutatni idősotthon után. Mert azért mégis... Amikor a kórussal próbáltunk a hanganyag felvételére, szinte hálás voltam a sok kacagásért, ami a sutácska szöveg miatt csendült fel innen-onnan. Legalább nem kellett megmagyarázni fancsali ábrázatomat. Amikor a műtét után megkérdeztem, mit hozzak neki, mi esne jól, sajtot kért. Belefacsarodott a szívem, mert rögtön az ugrott be: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", de elhessegettem a rossz előérzeteket.  Amikor a szubintenzív őrzőben beszéltem az osztályvezető orvossal, és mondta, hogy kic...

Nőgyógyászat

A lépcső aljában megállok. Kellemes, jóindulatú félhomály a széles, büszke lépcsőházban, tartózkodó nagyúri elegancia. Szép lassan elindulok fölfelé. Biztos, hogy ide kellett jöjjek? Eszembe jut a taxisofőr tapintatos várakozása. Csak azután indult tovább, hogy a metsző szélben elvánszorogtam a hatalmas kapuig, és beléptem ebbe a hatalmas előtérbe. Mintha egy nagy bál után érkeztem volna, megkésett vendégként. Lépegetek fölfelé az elcsendesedett előcsarnokban. Megkönnyebbülten veszem észre az üvegkalitka mögött szótlanul kornyadozó portást: Elnézést, ügyelet van? Igen, balra, a szülészeten. Nekem csak nőgyógyászat kell. Az is ott van. Lassan döcörgök tovább. Habár a lázam megszűnt, a szédülés még nem. A szülőszoba előtt két kékruhás beszélget - láthatóan kórházi öltözékben. A férfi néhány udvarias szó után visszamegy. A nő marad. Nézem: nem személyzet. Pedig nadrágban van. A folyosón ülők felugranak, hozzásietnek. Na, azért ezt irigylem a romáktól. Nem hagyják magára a rokont a k...