- Én nem merném ott hagyni. Biztosan ellopnák!
- Ugyan! Ezt az öreg csotrogányt?
- Az nem számít. Aki elviszi, annak ez mindegy.
- De hiszen folyamatosan járőröznek a környéken. Meg hát ki van világítva, be van kamerázva!
- Hidd el, semmit nem ér az. Én tudom.
- Neked midet lopták így el az utcáról?
- Semmit, de hát nem is hagyok kint semmit.
- Autót sem?
- Az más. Hidd el, nem sokáig marad meg a biciklid!
- De hiszen mindig kikötöm!
- Az teljesen mindegy.
Utálom az ennyire indokolatlanul negatív dumát, ezért hát kissé előrehajlok, lehalkítom a hangomat:
- Tudod, az enyémen speciális biztosítás van.
- Hogy érted ezt?
- Úgy, hogy őrangyalok vigyáznak rá.
Erre már tényleg nem lehet mit mondani, itt abbahagyta a kolléga, és elhallgatott egy darabig.
Legalább öt éve már, de lehet, hogy hét is, hogy lezajlott köztünk ez a beszélgetés. Azóta sem sokat beszélgettünk. De a bringámra azóta is vigyáznak az őrangyalok. Innen is köszönöm nekik!
Nem volt mindig könnyű dolguk. Volt, hogy a húgom is besegített nekik, amikor megkívánta két suhanc, és buzgón nekiestek drótvágóval. Rájuk dudált, pár keresetlen szót intézett a riadtan menekülőkhöz, és elsuhant.
Volt, hogy napokig kint felejtettem a megállóban, ha véletlenül úgy adódott, hogy valaki autóval hazavitt előadás után. Csak az a szörnyen kellemetlen ilyenkor, ha legközelebb úgy indulnék, hogy a bringa odafelé is gyorsjárat. Visszafelé egyértelműen az, hiszen nem kell gyalogolni, de még a busznál is hamarabb érek haza.
Amikor nagy bőszen csörgetem a kulcsomat, megyek a kerékpártárolóba, és rám ásít az üres helye. Egyértelmű: valaki elvitte! Vagyis, izé... Hol is jártam vele legutóbb? Ó, megvan, Brigi hozott haza!
Akkor már csak azt kell kideríteni, melyik kedvenc helyemen hagyhattam - mivel hogy több is van.
Egyszer elküldtem érte a gyerekeket, amikor véletlenül másnap korán reggel már eszembe is jutott, hogy este kint maradt az utcán a bicikli. Alaposan a lelkükre kötöttem, hogy honnan és hogyan hozzák haza. Fél óra múlva kétségbeesetten jöttek haza (nem volt náluk telefon): Anya, ellopták!
Az lehetetlen. Biztosan megvan. Csepelen még nem lopták el soha. No, nem azért, mintha itt angyalok laknának, dehogy. Csak hát azért az őrangyalok.... Ugye.
Nem is veszett el. Csak éppen nem abból a megállóból indultam este, amelyikből szoktam. Igaz, volt egy kis izgalom, de meglett. Valamiért a gyerekeim nehezteltek rám ezután egy darabig.
Nagyjából ezek szoktak átvillanni a fejemen, amikor a könyvtár elé kikötöm. Ja, meg eszembe jut még az a pár eset, amikor véletlenül nem kattant be a bringalánc zárja, és gyakorlatilag védtelenül várt rám a drótszamár. Vagyis csak elméletileg védtelenül.
Mert ugye, az őrangyalok...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése