Éppen azon merengtem, milyen jó a gyerekek közvetlensége, kíváncsisága. Az előbb a HÉV-en füleltem, milyen édesen csacsog egy kislány, és az édesanyja milyen természetes türelemmel válaszolgat neki, beszélget vele. Leszálláskor a kislány vágyakozva a kosaramba nézett:
- Anyu, hová viszi a néni a cseresznyét?
Nem hallottam, pontosan mit válaszolt, de odafordultam:
- Szereted?
Hevesen bólogatott.
- Gyere, vegyél belőle!
Még az anyuka lelkére kötöttem, hogy okvetlenül mossák meg, mielőtt megeszik.
- Anyu, hová viszi a néni a cseresznyét?
Nem hallottam, pontosan mit válaszolt, de odafordultam:
- Szereted?
Hevesen bólogatott.
- Gyere, vegyél belőle!
Még az anyuka lelkére kötöttem, hogy okvetlenül mossák meg, mielőtt megeszik.
Amint pörgetem a gondolataimat a villamoson üldögélve, a szemben ülő, csinosan öltözött, szolidan sminkelt idősebb asszony megszólított:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem: mennyiért vette a cseresznyét?
- Csak úgy leszedtem a fáról az udvarunkban.
- Mert tegnap néztem az Aldiban, hogy kétezernégyszáz forint!
- Én meg ingyen szedtem. Nem igaz ám, rengeteg meló van vele. Permetezni kell, szárazságban locsolni, és nagyon kényes, hamar tönkremegy.
- Tudom, a Balatonon nekem is van. Ez a rengeteg eső! Megrohad az egész. Épp a barátnőmmel találkozni megyek, jön majd hozzám cseresznyézni. Csak előbb elmegyünk az Operába, mert a születésnapomra kaptam tőle operajegyet.
- Isten éltesse!
- Nem, nem most van, már régebben volt, de nem értem rá, úgyhogy vett nekem még egyet.
Megtudtam, hogy elmúlt hetvenhárom, hogy Érdligetre költözött a gyerekeihez, hogy a helyi nyugdíjas pedagógus klubbal mindenféle csuda programokra jár, hogy sokat van az unokákkal, és hogy közben befőzi a balatoni gyümölcsöket. Elmesélte, hogy mindent cseresznyéből készített ma ebédre. Megtudtam a legújabb cseresznyés receptjét: linzertésztán puding, rá egy réteg cseresznye, a puding másik fele, felezett cseresznye szépen lefele forgatva, elrendezve, és így kell kisütni nagyjából fél óra alatt. De megkóstolta, finom.
Nem tudta, hová szól a jegye, azt sem, hogy mit is fog pontosan megnézni.
Elmondtam neki, hogy én is pont ugyanarra az operára igyekszem, csak az én helyem a színpadon lesz időnként, amikor a kórussal együtt jelenésünk lesz.
Irtó boldog volt, hogy egy Igazi Kórustaggal találkozhatott, és biztosított afelől, hogy a barátnője irigykedni fog rá.
Micsoda szerencse, tényleg!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése