Élmény-befőzés

A gyerekek nagyon sokat ültek aznap a lakásban, különféle kütyük bűvöletében. A hőség miatt persze nem bántam, hogy nem kint égetik magukat a tűző napon, de azért örültem volna, ha valami más is eszükbe jut. Nógattam időnként őket, hogy játsszanak mást is, bele is csaptak, de aztán hamar visszatértek. Óriási a kütyük vonzereje. Persze, Erzsi éppen a Harry Potter ezredik részét OLVASSA a telefonon, tehát művelődik. A többiek meg naggyon tudományos filmeket néznek. De akkor is csak ott görnyedeznek. Hát tudjátok mit, menjünk, járjunk egyet! - kiáltok egy harsányat jó öt óra tájban, amikor a nap már nem annyira gyilkos erővel süt. - Jaj, ne már! Semmi kedvem! Muszáj? - Igen, muszáj! - mondom határozottan. - Amennyit gépeztetek, annyit mozogjatok is! Persze tökéletesen tisztában vannak vele, hogy erre most nem érünk rá, hiszen nincs is annyi óra a napban. Így is jó kedvetlenül, nagy időhúzással elindulunk. Benne vagyok a harci lendületben. No, most fogom a gyerekek egészségének megadni...

Nem akarjuk, mégis így van: ha egy ember születik a földre, megnyitnak neki egy bankszámlát. Nem a baba-kötvényre gondolok, hanem arra az érzelmi bankszámlára, amire innentől kezdve boldog-boldogtalan hordhatja a javakat. A kedves mosolyt, a biztatást, az örömöt abban, hogy megszületett és él, a hitet, reményt, szeretetet, az elismerést, türelmet, gyengédséget. A csak rá figyelést. És persze az ígéreteket, amik megvalósultak. Csak az a helyzet, hogy ez a bankszámla nagyon érdekesen működik, mert nemcsak tenni lehet rá, hanem levenni is lehet róla. Bármennyit. Előfordul, hogy akinek a nevére megnyitották, nem kap rá annyit, hogy pozitív maradjon a mérleg. Mi történik, ha egy gyereknek nem az erősségeit dicsérik, ha nem csodálják, nem szeretgetik, nem ölelgetik, nem hallgatják meg, amikor szüksége lenne rá, nem ölelik át, ha dühös, nem állnak mellette, ha baj van? Sőt, elvárják tőle, hogy ő adjon az idejéből, a csodálatából, a türelméből? Akinek sok van, az tud belőle adni, és előford...

A Ház. Neve is van. Anyuról van elnevezve. Amikor a vakolat készült, anyu bátyja egy vidám pillanatában a még képlékeny anyagba írta bele az ujjával: "Jutka". A szín már régen megkopott, hiszen nem ma lett festve. Anyu bátyja is odaátról nézi már a költözködést. Mert a Ház másé lesz. Sok örömet adott nekünk. És főleg: rengeteg teret. Egy nagycsaládnál nem lényegtelen szempont, hogy elférnek-e benne a különböző korú, nemű, érdeklődésű és habitusú emberek. És hogy hogyan férnek el. Itt mindenkinek volt helye. Minden barát és barátnő, szerelmek és csalódások, bánatok és örömök, gyűlölet, harag és hatalmas nagy testvéri szeretet is elfért kényelmesen, volt tere kinyújtózni, belakni a házat. Pedig amikor beköltöztünk, még nem is volt készen. Az ablakok például még nem voltak benn. Szerencsére nagyon meleg nyár volt, így nem fáztunk az ágy helyett csak éppen a földre letett matracokon. Nem fáztunk, csak a szúnyogoktól szenvedtünk nagyon. Nem működött úgyszólván még semmi sem a...

Ma az járt a fejemben, de nemcsak ma, az elmúlt napokban úgy általában, hogy milyen érdekes is az, hogy miért küzdünk. Jó, hogy vannak vágyak, amik hajtanak előre. És mi van, ha valami nem tökéletes? Akkor már nem is jó? Ahogy sétáltam az Andrássy út fái alatt (tényleg, ki tudja, milyen fák ezek?), arra gondoltam, ez is egy olyan helyzet, amiben megpihenhetek. Amit élvezhetek. Amiért hálás lehetek. Meleg van, nyár. Extra erős UVB sugárzással, a rádió egyfolytában erre figyelmeztet. De a fák alatt kellemes a fény. Szeretem ezt a zöld árnyékot, az imbolygó fénypacnikat. Lélegzik ez az árnyék. Világítva tompítja az erős fényt. A szépséges Andrássy úton andalogva élveztem, hogy a világ egyik legszebb városában sétálgatva mehetek énekelni. És újra átfutott rajtam borzongva az öröm, hogy a munkám: éneklés. Elhatároztam, hogy amikor csak lehetséges, örülni akarok a MOSTnak. Mert később ez a tökéletlen most lesz a szépséges, tökéletes múlt. És ez volt régen a várva várt, ígéretes jövő. No é...

Sokat foglalkoztam az étkezéssel. Muszájból. Leszögezem: nem szeretek enni. Kivéve, ha valami nagyon finom. Főzni szeretek, de főleg improvizatíve. A siker 30% körüli. Mármint a különösen finomságot illetően. A többi ehető, de semmi különös. És van egy szörnyű 5%, ami menthetetlenül a Nagy Szürke Iktatóba kerül. Zsenge fiatal koromban azon sápítoztak a körülöttem élő matrónák, hogy jajmileszígyvelem, mert mégaszéliselfúj. Nem fújt el. Szó, ami szó, nem voltam valami erős, jó kiállású hölgy, bár termetre így is elég sudár lettem. Emlékszem, édesanyám alig bírta a nevetéstől elmesélni, hogy mit mondott neki a konzis összhangzattan tanárom. Csuda pofa, aki nem ismeri, sajnálhatja, és nemcsak azért, mert különleges gondolkodású, nagytudású ember. Egy természeti jelenség. Jellegzetes orrhangon beszélt, miközben bajuszkája játékosan mozgott fel-alá. Csendes, alázatos, szorgalmas ember. Nagyon szeretett engem, és én is szerettem, a kamaszlányok tartózkodó, minden furcsaságon kuncogó, tiszte...

Most nem élmény jön. De ezt is beépítettem az életembe. Megosztom hát. 2048. Kettőezernegyvennyolc. Ez a játék neve. Ez egy játék-alkalmazás. Ingyenesen letölthető okostelefonokra. Okosító játék. Vagy annak tűnik. A feladat az, hogy úgy kell csoportosítani a számokat, hogy az egyformák egymásra kerüljenek. Ekkor összeadódnak. Aki ismerős egy picit az informatika vagy a matematika alapjaiban, annak amúgy is mindjárt feltűnik ez a szám. Olyan ez, mint a zenészeknél mondjuk az, hogy allegro ma non troppo. Aha! Mondja a beavatott. Ez a szám a kettő sokadik hatványa. A számokat jobbra-balra-fel-le irányban lehet mozgatni. A dologban a feneség az, hogy nem csak egy szám mozdul, helyződik át, hanem mind. És ha jobbra húzok egy kettest, hogy diszkrét cuppanással egyesülhessen a másik kettessel, az összes többi szám is jobbra húzódik. Már amennyire tud. Ha egy négyesnek szerencséje van, belesimulhat a másik négyesbe. De jaj a harminckettesnek, ha hatvannégyes, esetleg százhuszonnyolcas ...