Élmény-befőzés

Gyermekszemmel a karácsony igazi csoda volt. Csoda volt a terülj-terülj-asztal, szépen feldíszítve, megpakolva minden földi jóval, ami a mi gyerekszemünknek a luxust és a lakomát jelentette - még ha szűkösnek is tűnhetett volna esetleg egy kívülálló számára.  Csoda volt a feldíszített karácsonyfa, rajta a felhúzható, muzsikáló csengővel, amelyik végtelen nyugalommal és kristálytisztán pöntyögte a Csendes éjt, és csoda volt a feketelemezről csordogáló orgona- és kórusmuzsika. Csoda volt a békesség, az ünneplőbe öltöztetett szívek vibráló öröme. Csoda volt a fa alatt hatalmas kupacokban álló ajándék-halom, még ha csak barna háztartási papírba is volt mind csomagolva. Persze hogy nagy volt a kupac - hiszen sok gyereknek kellett azokat izgatottságtól remegő kézzel kibontani. Persze szigorúan csak azután, hogy meghallgattuk Lukács evangélista tolmácsolásában az első karácsony hátborzongatóan szép történetét. Szemünk előtt vonultak a bölcsek, útjukba erőltetett, fölösleges és kártékony k...

A hit a híd. Híd ahhoz, amit nem látunk, mégis tudjuk, hogy odaát van. A hit cselekvés. Akkor jutunk el a túlpartra, ha elindulunk a hídon. Akkor is, ha nem látszik a túlsó part. 2024 novemberi fb bejegyzés 

Mint egy plakátot hordjuk magunkon az ábrázatunkat. Kiábrázolódik rajta egy egész sor információ. Akár akarjuk, akár nem. Persze, vannak rejtőző arcok, azokon kevesebb látszik. Mint kirakatok. Akinek játékbolt az arca, azt szórakoztató már csak nézni is. Akinek virágüzlet, abban órákig lehet gyönyörködni. Akinek könyvesbolt, azt a tudás iránti vággyal és tisztelettel nézem. Akinek élelmiszerüzlet, az gondoskodni fog. Akinek márkabolt, ott talán csak egy parfüm van az ablakban, de legalább pontosan tudja az ember, mi várható tőle.  Arcukon hordjuk a sorsunkat, a hozzávetőleges korunkat, fájdalmainkat és örömeinket, a nemünket és a választott életutunk prospektusát. Egészséget és méltóságot - vagy épp ezek hiányát. Bizalmat vagy gyanakvást. Leginkább pedig az őseinket és az utódainkat. Akiket a legszenvedélyesebben szeretünk vagy éppen ki sem állhatunk. Akiknek örökre hálásak vagyunk vagy sosem tudunk megbocsátani.  Lehet plasztikázni, lehet sminkkel takargatni - velünk lesznek,...

Eltelt egy hét, mire ezt lejegyzeteltem. És sok hónap, mire ide átraktam. Mert április végén történt. ..... És a koncert emléke még mindig bennem van. Szeretném megőrizni. Úgy, ahogy én éltem meg - mert hát ezt látom belőle. Azt a tiszta, zöld-sárga, meleg fényt, ami csak húsvét környékén van.  Azt, hogy amikor kissé késve megérkeztem, már mindenki ott volt - az egész hatalmas csapat. Majdnem minden kórustag. Jó sokan. Szinte minden zenész is - pedig nekik fél órával később volt érkezés. Azt is, hogy milyen jól segített mindenki. Mert segítség - az kellett. Jó sok méghozzá. Kitalálni, hogy hogyan is helyezkedjünk el - hiszen sajnos nem úgy van az, hogy a tenorok mind sudár termetűek, a szopránok pedig illedelmesen törpillák legyenek! Mert akkor könnyen látnának a második sorból is. Hol a fellépőke, hogy Margó is lásson? És Bence? Vagy Matyi?  Aztán kiderült, hogy a művelődési ház színpada nemcsak látványban nem alkalmas arra, hogy onnan énekeljünk, de a hangzás sem az igazi - ...