Élmény-befőzés

Még a régi, őskövület-típusú,  éppen ezért lenyűgöző rendezés volt. Talán ez is segített benne. Igen, igen, egészen biztosan. Nagyon erősen bennem van az érzés, zsigereimben raktározva. Hátul, a színpad legvégiben várakoztunk. Beöltözve bár, de még nem átlényegülve. Hallgattuk az "egyiptomi" sokaság diadalmas énekét. Tudtuk, hogy gyönyörű jelmezekben épp pálmaágakat lengetnek. Szép ez az örömmámor. De mi ilyenkor még családanyák, zenetanárok, barátnők és kapcsolataink ilyen-olyan hullámain úszó emberek voltunk, akik a sors különös kegyéből együtt lehettünk. Vagy a félöltözött statisztákkal beszélgethettünk. Vagy csak ültünk a lépcsőn, fejünket térdünkre hajtva, egy csepp pihenést, megnyugvást találva a hétköznapokból. Ahogy közeledett a mi időnk, a színpadi ügyelő megjelent: készüljünk, mindjárt jövünk. Ekkor nyert értelmet mindaz, ami rajtunk volt: a lerongyolódott ruha, a feketére pingált arc és kéz. A statiszták is pont tökéletes öltözékben voltak immár, hisz egy á...

- Na tessék, ez már az öregség jele! - mérgelődik kedvesen ezerráncú mosolya mögött. - Lejöttem, de már elfelejtettem, miért is indultam el! Rám kacag, látom, örül, hogy elmondhatja valakinek. Már közeledik a busz, készítem elő a bérletemet. Neki már nem kell, még tán az igazolványát mutatni sem. -Hiába, no, nem tudom! - bosszankodik. - Tudja, most töltöttem - hatásszünet, szemével megkapaszkodik az enyémben - a nyolcvannégyet! Boldogan néz rám: mit szólok hozzá? Hát csak bámulok. - És milyen jó, hogy ilyen önálló! - mondom elismerően. (Meg azért is, mert tulajdonképpen ingyen is van, neki meg milyen jólesik.) Kacag. - Bizony! Tudja, balettáncos voltam, három városban is táncoltam! Még ma is feldobom a lábam, ha kell! S mutatja, bár most igazán nem kell. De jólesik neki gyermekien kérkedni a valaha fényesen ragyogó talentumával. Igaz is: a hosszú ballonkabát alól kivillan törékeny lába, ahogy könnyedén vállig lendíti. Kis rózsaszín-drapp tünemény. Nincs másfél méter, se negyve...

Milyen szép. Egy fiatal lányka szalad át az úton. Sárgán folyik az est feketéjébe a lámpafény. A forgalom még áll, épp most váltott zöldre a lámpa. A lányka a trolit szeretné elérni. Szinte lebegve szökken át a türelmesen várakozó autók között. Kezével kecsesen megköszöni a szívességet, megkerüli a trolit, és fellibben rá. Mint egy törékeny, de szívós kis gazella a szavannán. Nem is. Inkább egy impala. A Szabadság-hídról lassan araszoló autók békésen gurulnak tovább. Csilingelve érkezik a villamos. Mert a kanyarodó autók még beszuszakolják magukat a kereszteződésbe - hiszen zöld a lámpa! - de sajnos a síneknél nem jutnak tovább. Amúgy autósként nem szeretem ezt a helyet, és pont emiatt. Nagyon nehéz felkanyarodni. De most mindenki elnéző. Nincs dudálás. Csak a villamos csörren párat, míg az útjába ragadt autók odébb iszkolnak. Amúgy béke van. Az impala-lány a trolin. Én meg a villamoson. (Miket írtam még?)

A kislány-csecsemő: palánta. A lányka: feslő bimbó. A fiatal nő: rózsalugas. A menyasszony: ünnepelt királynő. Az anya: termő gyümölcsfa, teremtő erő. A nagy dilemma: hogy maradjon kívánatos rózsa a termő gyümölcsfa? A gyümölcsfáink tanítanak. Tavasszal bódító illattal, habos-csipke virágzuhatagban pompáznak. Ünnepelt, rajongott sztárjai a kertnek. Aztán ledobják a csipkét, felkötik kontyukat, felveszik eleinte ragyogó-zöld, majd mindennapossá fakuló lombruhájukat. És senki, de senki nem tudja, csak aki mindennap odalép mellé és becézgeti, hogy mire készül. Vajon terem majd az idén? Ha igen, mennyit? Egészséges lesz-e? A gyümölcsfa  csak  terem. Nem tudja máshogy védeni magát, csak úgy, hogy közömbösséget színlel. Szakértő szemek persze látják rajta egyre növekvő terhét. Egy idő után pedig mindenki. Aztán ontja, csak ontja a gyümölcsöt. Lehet fejet csóválni: ejnye, megszakad ennyi súly alatt! Vagy lehet segíteni rajta. Egy fontos: nem szabad magára hagyni. Gon...

Üldögélek anyu mellett. Állítólag van itt is  olyan biztonságos, mint a bunkerben. Vagy legalábbis majdnem. Vasbetonból épül errefelé minden ház. Minden lakáshoz tartozik bunkerszoba. Minden társasházhoz légópince. Az itteniben ágy is van, meg csap, meg zuhanyzó, sőt, vécé is. Igaz, időtlen idők óta nem takarítja senki, emiatt bokáig érő a kosz. Nagy bajnak kéne lennie, hogy arra az ágyra csak rá is üljek. Nagy baj pedig nincs. Vagy nem érzékelhető. Bár szólnak a szirénák, felsüvít a vijjogó hang. Hallottam ilyet Pesten is. Apósomat vittem Zuglóba, hogy a tavalyi koszorútűz áldozatául esett réges-régi családi örökséget, a berakott tölgyfaasztalt megújulva, megszépülve átvegyük sok-sok magyar forint ellenében. Nem volt könnyű szakembert találni, mert ez viszonylag kis munka, ám pepecselős. Többfelé is elautókázott a testes asztal, míg ez a fiatal zuglói mester végre vállalta. Apósom szépen félreteszegette nyugdíjából a javítás árát, a mester pedig komótosan javítgatta. Mire össz...

Receptgyűjteménye mindenkinek van, aki főzni vagy sütni szeret vagy szokott. Az enyém egy kis műanyag tasakban kucorog. Vagy inkább pöffeszkedik. Annyiszor elhatároztam már, hogy rendes húgaimhoz hasonlóan én is egységesítem az egészet. De mégsem tettem meg eddig. Eleinte azt hittem, az idő hiányzik hozzá. Aztán felvettem a sürgős teendők listájára. Szégyelltem magam előtt, hogy gyűrött ficni-fecniken van a konyhaművészetem java. Amennyiben ezt konyhaművészetnek lehet nevezni. A legegyszerűbb kevert tésztával indult - főiskolás koromban éreztem először a késztetést, hogy elkérjek egy receptet. Drága, jószívű lakótársam, Ildi ugyan szabadkozott, hogy ez egy pofonegyszerű süti, felesleges leírni, de én ragaszkodtam hozzá, hogy majdani gyűjteményem első darabja legyen. Vadonatúj vonalas füzetbe, az akkori legszebb betűimmel körmöltem az első oldalt. Aztán keresztanyám cukrásznak készülő lánya árult el pár titkos receptet. Anyu unokanagynénje, a számomra érthetetlenül Lidika névre hall...

Miket írtam a blogomba? Tessék: Frutti della vita    - Gyümölcsök az életből Élménybefőtt Tartós öröm Befőzés váratlanul jött gyümölcsből Baracklekvár Receptgyűjtemény 2018 Gondolatok a táplálkozás körül   Kirakós   Építkezési és étkezési végletek   A kerti pulcsi Cseresznyés merengés Csak (Ilikéről, a kozmetikus tündér-művésznőről) Sanyi bácsi Gyümölcskovász   Évi kovászos kenyere   Évi müzliszelete Nyenye-nyunya CR-CsM, vagyis cukkinis rakottas csirkemellel A Hölgy Colla voce dell'Opera    - Az Operaház énekeseként Séta az Andrássy úton, virágokkal Öröm-szikra Nabucco Ave Maria Hugenotta kereszt Hugenották váratlan ajándéka Aida Zene, csakazértis   A zsinagóga udvarán Utolsó Manon Holle anyó takarít Ki hallott már ilyet? Ezrek-Mahler-Veszprém Volt egyszer egy Hunyadi Stop! Állj! Borisz, bolond, betyár kölkek Tritónusz Aranyeső Elájulok  Vicusok   Carmen - nekem Székely fonó   Andante   ...