Élmény-befőzés

Talán szőke volt. Esetleg világos gesztenyebarna. Általában egyazon busszal mentünk be Fehérvárra, a hat óra nyolcassal. Merthogy tanítás előtt muszáj volt (lett volna) egy órát gyakorolnom a zeneiskolában. Lehettem összesen vagy nyolc éves. De nem ezt akarom most elmesélni. A talánszőke hölgyet. Kirítt a sok falusi közül. Nem mintha elhanyagolt vagy igénytelen lett volna a hat óra nyolcas busz közönsége. A Hölgy volt igazi dáma. Valahogy mindig volt ülőhelye. És csodálatos, szépen vágott, tökéletes frizurája. A kabátja is elegáns volt. És puha. Nem érintettem meg soha, de áradt belőle a puhaság. Minden ruhája csinos volt, de nem is ez a lényeg: elegáns, puha színek és anyagok. Nem vett fel vastag ruhát soha, mégsem tűnt úgy, hogy fázna. Sokkal később láttam csak divatlapokat, ezért aztán akkor még nem gondoltam arra, hogy olyan lenne, mintha abból lépett volna ki. Különben is, túl komfortos volt hozzá az egész lénye. A divatlapok csinossága kényelmetlenebb, mint a Hölgy eleganciája vo...

Ezt is a fb-ról hozom át: A fotó még egészen régen készült, ahogy az írás is.  A karteremben, az Operaház kórusának próbatermében volt ez a halom szerencsétlenül tervezett és ezért rövid használat után tönkrement kottaállvány. Amúgy eszembe jut, hogy éppen akkor az enyém is tönkrement, megírtam a cégnek, és megküldték postán a pótalkatrészt. Sőt, még arra is emlékszem, hogy szóltam a titkárságon, hogy ezt így el lehetne intézni - de a közbeszerzés sajnos nem egészen így működik, állítólag sokkal bonyolultabb. Készséggel elhiszem. Csak sajnálom. Ráadásul azóta több idő telt el, a hibáim jegyzéke csak bővült azóta. Szerencsére van, Aki minden hibámat megbocsát. Csak éppen a következményekkel néha fájdalmas együtt élni. Hibáztam! Kár, hogy ez a szó tabuvá vált. Hibáztam, sokszor, sok mindenben. És ilyenkor rettenetesen szégyelltem magam. Pedig ki az, aki nem hibázik? Egy szívemnek kedves kolléga mondta borúsan: "Nem igaz, hogy már XY színházi nagyembert is bekavarták ebbe a zaklatási...