Élmény-befőzés

Korán reggel keltem. Arra a rendesen, máskor irritáló érzésre, hogy fázom. Ma viszont jólesett, hiszen 30 fok közeli a hőmérséklet még a lakásban is. Csakis ilyen hőségben vagyok hajlandó lemondani a pihe-puha pehelypaplanom nyújtotta komfortról. Meg mindenféle egyéb paplan, takaró, egyéb lepel használatáról. A leglengébb hálóingemről azért mégsem, mert csak így pihentető az álmom.  Így fordulhat elő, hogy 26 fokban - fázom.  Gyorsan körbejártam a lakást, kitártam ajtót-ablakot, hadd hűljön egy kicsit. És ha már ébren vagyok, gyorsan leróttam egy-két tartozásomat a levelezőlistákon. Ha meg már ott ülök a gép előtt, gyorsan beugrottam a nagy közösségi oldalba, vetettem pár pillantást az ismerőseim közül azokra, akiket előre sorolt valami titokzatos mátrix. Így botlottam bele Ilike rajzába. 13 évesen, ceruzával rajzolt egy csodálatos rózsát, szinte érzik az illata. És ott van a képen szép gömbölyű gyerek-betűkkel a helyszín, a nap. És ami még csodálatosabb: tökéletes állapotban....

Nagy lendülettel leszállok a bringámról. A HÉV már ott áll a megállóban. Már nyitja az ajtaját. Még elérhetem, ha elég gyorsan rögzítem a bringazárat és elég gyorsan futok. Nem nagy táv, pár méter csupán. És ami a fő: a vezető láthatja igyekezetemet, és ha elég jó fej, kicsit hosszabban csönget, és megvárja, míg felugrok, és hálatelt pillantással intek felé, és csak utána csattintja be az ajtókat. Gyors mozdulattal letekerem a zárat. Afféle rugóvá csavarodó fajta. Gyorsan átbújtatom a kerékpártároló vasán, ugyanazzal a mozdulattal szedném is ki belőle a kulcsot (mert persze mindig benne van, hogy otthon ne feledjem), amikor is a zár kulcsos része egy elegáns mozdulattal lesiklik a "rugóról". Először nem is hiszem el, hogy megtörtént. Aztán elkezdem mérlegelni: meg tudnám-e buherálni annyira, hogy estig kitartson, amíg hazafelé kell majd újra. Persze ésszel azonnal átlátom, hogy ez lehetetlen, hiszen ha egyszer ilyen könnyen lejött, legközelebb is le fog jönni. Gyászos pillant...