(Akit csak az adatok érdekelnek: vastaggal szedve találja a szövegben.) A koronavírus járvány óta elterjedt Magyarországon az otthoni kenyérsütés, és nem szűnik a lelkesedés a kovászolt dolgok iránt. Ezért például hálás vagyok. Sőt, igazából még sok olyan dologért, amire ez kényszerített rá - mint például a kerttel való behatóbb foglalkozás, némely gazok gyógynövény-erejének felismerése, a változatosabb (be)főzés, sütés; és a régi emberek életének egy pár olyan eleme, amit be tudtam építeni az életembe, vagy egyszerűen nem engedtem kikopni belőle. A kenyérsütés anno kikopott a kezdeti lendület után, ha a történelmi hűséghez ragaszkodok, pláne a kovászos. Nagy elánnal fogtam neki, érleltem a saját kovászt jó sok napon keresztül, sütöttem is finom kenyeret belőle, aztán etetgettem, a családomat is meg a kovászt is, aztán... - aztán megharagudtam rá, mert sosem úgy viselkedett, ahogy a receptek ígérték. Így hát mérgemben egyszer csak nem etettem tovább, hanem hagytam kipurcanni. Aztán kid...