Vasárnap az istentisztelet után aggódó kérdések. Meglátogatjuk. Hol van? A Fiumei úton, hetedik emelet, idegsebészeti osztály. Amikor már ismerősként érkezem, a nővérek széles mozdulattal irányítanak visszafelé. - Az édesapja átkerült a szubintenzív őrzőbe. - Hogyhogy? Romlott az állapota? - Sajnos igen. Kérem, vegyék át az iratait, kitöltöm addig a papírt hozzá, míg összeszedik a holmiját. A szubintenzíven másik tisztasági csomag kell, majd ott megmondják. Hatalmas zsákba pakol a kedvenc nővér bácsim. Cipő, papucs, ruhák, törölközők. A behozott finomságok: süti, gyümölcsök, üdítők, befőttek. A fogsora. Átmegyünk a szubintenzívre. - Tulajdonképpen mi történt? - Sajnos az édesapja elindult egyedül vécére, és elesett. Készítettünk új CT-t, nincs újabb vérzés, az előző mérete nem nőtt, nincs műtéti teendő, de szoros megfigyelés kell. Ez ilyen műtétnél sajnos elég gyakran előfordul. Nézem az alvó arcot az oxigénmaszk alatt. Édes nyugalom van rajta, de a szája nyitva....