Holle anyó rázza a dunnát. Vagy valamelyik frissen hozzá szegődött leányka. Márciusi hó nyilván csak ezért lehet. Azonnal el is olvad, hiszen mindjárt tavasz van. Igazi, napfényes, rügyeket és bimbókat kipattintó tavasz. Ezt várja Holle anyó is: lám, nekiállt a tavaszi nagytakarításnak. Átszellőztet szekrényt, ágyneműt, friss cihát húz párnára, paplanra, alaposan kitakarít. Takarítják az Operaházat is. Nem, persze hogy nem Holle anyóék. Van munkája ennek a maroknyi embernek bőven. Még nincs átadva a Ház, még nem is minden van teljesen készen, folyamatosan jönnek-mennek a munkások, zajlanak a munkálatok, az utolsó simítások. Meg az utolsó előttiek. Meg az azelőttiek. Zajlanak a próbák is. A technikai személyzet fúr-farag, ezerszer is átalakítja a színpadot a rendező igényei szerint. A világosítók is állítgatják a reflektorok, fejlámpák fényét. Ide-oda pásztáznak a fénycsóvák, villognak a ki-be kapcsolástól. Az ügyelők pszichiáterhez illő türelemmel figyelik a folyamatot, hívják, kü...