Minden évben furcsa nyugtalanság vesz erőt rajtam, amikor a születésnapom közeleg. Nem is tudom. Egyrészt bosszant, hogy mennyi mindent nem tudtam még megvalósítani azokból a csip-csup dolgokból, amiket elterveztem. Meg néhány nagyobból sem, persze. De azokkal talán kicsit türelmesebb vagyok, hiszen - úgy gondolom -, előttem az élet. És olyan sokat megvalósítottam már azokból, hogy időnként le kell üljek elgondolkodni: mit is szeretnék még. Idén is valahogy ez a nyugtalanság szállt meg: az elvégzetlen dolgok miatt aggodalom, a megvalósultakért hála, és közben a szédülés, ahogy végignézek visszafelé vagy előre. Visszafelé, hogy mennyi minden belefért...! (Ebből is látszik, hogy bármilyen ragyogó és gyönyörű is vagyok, tényleg nem a tizennyolcat töltöm.) Előrefelé, hogy mennyi minden beleférhet még, ha... Ha jól gazdálkodom az időmmel, erőmmel, a szeretetkapcsolataimmal. És persze legfőképpen: ha lehetőséget kapok rá a felsőbb hatalomtól. Ha az égiek is úgy akarják. Deo volente. Sze...