Fülöp is ugyanabban a katolikus iskolában kezdte az alsó tagozatot, amelyikben a testvérei. Persze, megbeszéltük előre, és menet közben is: a katolikusoknál sokminden másként van a hit gyakorlásában. Ezt igyekezett okosan tolerálni. Ma reggel azonban már ismét az új, református iskolába kísértem. Osztálykirándulás lesz - szerencsére tökéletes kirándulóidőt kaptak. Kissé hűvös szeptemberi nap, ragyogó napsütéssel. Napközben felmelegedés várható. - Mennyi is az idő? - kérdi. Mondom, hogy 7.41. - Akkor 47-re felérek a terembe is. - Várj csak, ma az aulában találkoztok, 45-re ott leszel. - Ez igaz, de onnan felmegyünk még a terembe, lepakolunk, és csak az áhítat után indulunk. - Tényleg, írta is az ofő - kapcsolok. - Anya, én úgy szeretem ezt a lelkész...bácsi....tanárt vagy hittantanárt, vagy minek kell mondani. Úgy beszél, hogy az pont érthető a gyerekeknek. És nem olyan unott hangon, - mutatja is mindjárt a tipikus, kissé nazális, kenetteljes hangot, amit az iskolai miséken ha...