Boldogan éltek, amíg meg nem haltak... Mosolyogtató elszántsággal olvastam a Meséket. Gyerekkorom hány unalmas tanóráját, utazását tudta tartalommal megtölteni ez a kíváncsiság: vajon mi van a "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" előtt? Aztán felnőve megjelent a kérdés: no és mi van Utána? Azt igen hamar beláttam: hogy a boldogságig eljussak, semmilyen helyzet nem ment fel a küzdelem alól. Legyek bár szegény, gazdag, gyenge vagy erős. A gyötrelmes keresés az élet szériatartozéka. Végzetszerűen. Kikerülhetetlenül. Mint ahogy az is kiderült: a legjobban felszerelt, felfegyverzett és kistafírozott mesehősök sem elegek arra, hogy elérjék a célt. Vagy azért, mert ténylegesen lehetetlen (hiszen az üveghegy megmászhatatlan, az óriás százszor erősebb, a boszorkány varázsereje megtörhetetlen), vagy pedig azért, mert hősünk útközben elvesztette mindenét. Emlékszem, egy szívemnek igen kedves férfiú dörgedezte egyszer nekem, hogy azért nem jut semmire, aki a meséken edzi a lel...