Október végén írtam igaziból. Akkor volt nagyon aktuális. Felnőttkorom diófája az udvarunkon áll. A szomszédasszonytól kaptuk még párarasznyi korában. Igazándiból nem az a tuti fa. Nem érleli be a diókat. Rengeteget hoz, és mindet eldobálja. Gergő bosszankodik is eleget, és azt fontolgatja, hogy kivágja, hiszen így semmi értelme. Bár szerintem még így is van. Mert emlékszem, mekkora gonddal nevelgette, gondosan ügyelve rá, hogy az ágai úgy nőjenek, hogy ha majd megerősödik, a gyerekek könnyen felmászhassanak a koronájára. A fácska e gy időben elhatározta, hogy ferdén nő, mivel túl közel áll a nyitott garázshoz. Ennyi mozgástere van a növényeknek. De mi egy szép, sudár, egyenes fára vágytunk, így hát a szomszéd udvarában álló akácfát kértük segítségül: hozzákötöztük, amíg meg nem erősödött. Most szép, egyenes törzse és hatalmas lombja van. Már levettük róla a hevedert. Betakarja árnyéka a homokozót. Bár a gyerekek már nem homokoznak benne. Inkább felmásznak a fára, onnan ...